Kézirat: Levélmelléklet, töredék (Mailáth verse és Kazinczy fordítása): MTA KIK M. Ir. Lev. 4r. 29.
Megjelenés: KazLev. 17/4000, Mailáth János – Kazinczy Ferencnek, Bécs, 1821. július 23.
Jegyzet: E levéltöredék a lelőhelyen az 1821. július 23-i levél után található, a KazLev is e levél folytatásaként adta ki, de ezt az 1821. augusztusi keltezés cáfolja. Kazinczy 1822. szeptember 6-i levelében válaszolt a Der Herbst c. verset tartalmazó levélre, eszerint két verset kapott fordításra Mailáthtól. Tehát e verseket 1822. augusztus és 1822. szeptember 6. (minusz postai kézbesítés) között írt levélben kapta meg Kazinczy. A szeptemberi levélben Kazinczy mentegetőzik a fordítás késése miatt, s hogy végül Dessewffy József fordította le a verseket. E szerint egy 1822. augusztusi levélhez tartoztak a versek: ilyen levél nem ismert, ezért e levélmelléklet levéltöredéknek tekinthető.
A vers mellett megtalálható a fordítás Kazinczy kézírásában. Kazinczy 1822. szeptember 6-i Mailáthnak írt levelében szintén küld egy jelentősen eltérő fordítást, az Dessewffy Józsefé. E fordítás tehát lehet Kazinczyé és Dessewffyé is. A fordítás szövege:
Eltűntek a’ föld’ ifju álmai,
A’ kis virágok. Hőbb tájakra költ
A’ szós pacsirta. Búsan állanak
’S lomb nélkül a’ vastag tölgy’ ágai.
Fakó levél zúg végig a’ mezőken,
Elkapva, majd letéve, a’ szél’ kezéből;
’S a’ fáradott föld nyugton várja, míg
A’ tél’ halálpalástja befedi.
Vándorlott légyen már el a’ pacsirta,
Bár álljon dísze nélkül rét ’s mező:
Ősz, nékem kedvelt évszakom te vagy.
Nyár és Tavasz kérkedjék dúzs
*<bús> [Javítás az sor végén.]
kecsében;
Te ránk mennybéliek’ kegyét hozod.
Szelíd vágy a’ Tavasz; a’ Nyár’ hevéből
A’ szenvedelmek’ lángjai gyúladoznak;
’S mi könnyen vérzi-el itt a’ szív magát!
*vérzi-el a’ szív <itt> magát! [Javítás az sor végén.]
Az Ősz hontérő hattyúkhoz hasonlít,
’S a’ hegyszemek’ varázs zajgásihoz.
Zöld, mint a’ pálmák ’s az olaj’ sudarja.
Eggy Angyal lépeget-fel a’ mezőben;
Lehellte lélek, érzelmei szelídek.
A’ csillagok
*csillágok [Az ékezet törölve.]
tisztábban tündökölnek,
Komoly tüzökben lépve
*tüzökben <kelvén kapujokból> lépve
a’ szent kapukból.
És a’ mi fojtott szívvel méne-ki,
Most vágyva tér nyugodt honjába vissza.
Gyűl a’ biztos kerek, ’s helyet fog a’
Tűzpad körül, ’s kezdődnek a’ regék.
A’ láng’ borzasztó perczegési mellett.
Ti kedvesim! ha engemet
*ha <…> engemet
közétek
Az ősz vissza vezérl e? nem tudom.
Oh, bár a’ vándorpálczát eltörhessem!
*el[…] [Átírás.]
De éljetek ti boldog nyugtotokban,
’S nevem hagyjátok ollykor zengeni.
E’ szív, mint a’ szent Lyánypap’ lombjai,
Valót hirdetnek, bár szél szórta-el.
–––