HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Mailáth Jánosnak
Sátoraljaújhely, 1821. március 13.
Sátoraljaújhely, 1821. március 13.
Méltóságos Gróf,
Már nagy aggodalomban voltam, hogy Erdélyi Leveleim kézirata és a másik csomag elveszett. 8-án kelt, ma megérkezett levele megszabadított ezektől a gondoktól. Nagyon kérem, az Erdélyi Leveleket unokaöccsén, Antal grófon keresztül küldje vissza nekem. Annál is inkább szükségem van rá, mert a munkát nem tudom folytatni a mű első része nélkül.
Most pedig a megjegyzéseihez, Gróf Uram.
Nro 1 Az ausztriai és morva vendégfogadókról szóló részt egészen szeretném elhagyni.
Nro 2 A grófnő szobája Krasznán sok látnivalót kínál, de nekem is úgy tűnik, hogy itt elég terjengős vagyok. – Érzésem szerint minden portrénak, festett vagy faragott, idealizáltnak kell lennie; a teljesen történelmi portrék kevéssé értékesek; különösen érvényes ez a szobor képmásokra, és ilyenek Voltaire és királyi barátjának fejei. Sok olyat mondtam ezekben a levelekben, ami teljesen kimaradhatna és kellene is, hogy kimaradjon; de ismerem a közönségemet, és gondoltam, hogy tartozom valami hasznosat is mondani nekik.
Nro 3 Intelmének megfelelően a Kegy esetében engedni fogok.
Nro 4 Meltsás és Cynoscephalae maradjanak ki.
Nro 5 A Carniol legendája az a bizonyos, amelyet Ön, Gróf Úr nekem ad. Van nekem egy szép lenyomatom erről spanyol viaszban. A 4. sor azonban kimaradt. Erre már nem volt helye a művésznek.
Nro 6 Ferdinándot választották. De ő már a megválasztása előtt igényt tartott a koronánkra.
Nro 7 Rogendorff féltékenységét Révayra még hozzá akarom tenni. Éppúgy a Báthori Sigmondról szóló részt.
Nro 8 Szárny kimarad. – a Starkschwachtastenkasten [a fortepiano korabeli humoros elnevezése] csak tréfás kitaláció.
Nro 9 Az a lépés, amelyet Bruckenthal az imádott Theresia alatt nem tett meg, az volt, hogy vallását nem változtatta meg.
Nro 10 Bulcs körül kiterjedt földeket lát az ember, amelyek nemrég még erdők voltak. Itt ott még látni a megperzselt fákat, amelyeket meghagytak, mert túl vastagok voltak, hogy teljesen kivágják őket.
Azt hiszem, hogy a levelek fordítása az eredetin nem sok javítani valót fog hagyni, és nagyon kérem, Gróf Uram, hogy nekem a magyar eredeti mellé a fordítást is adja oda. Az első adandó alkalommal visszaküldöm azt Önnek legmelegebb köszönetemmel.
Még nincs hozzá kiadóm. Trattner felkínálta baráti szolgálatait. De nála nagyon pontatlanul nyomtatnak. Ezekkel a levelekkel együtt Sallustiust és Cicero Catilinaréját, továbbá Milone, Marcello, Ligario és Dejotaro beszédeit, és a Sommnium Scipionist is ki akarom adni; és az Erdélyi Leveleket csak azzal a feltétellel adom oda kiadónak, ha nekem ezt a 2 vagy 3 kötetet a magyar fordítás alatt a latin szöveggel együtt nyomtatja ki. Mailáth Antal gróf magával viszi Sallustius Catilináját és Cicero Catilináréját. – Sallustiusomat ismét átírom. Nagyon jól esne, ha Gróf Úr megmutatná Sallustiusomat irodalmunk néhány barátjának.
Őszinte örömmel láttam a Tudományos Gyüjtemény elején az Ön magyar hexameterét. Ezt már rég mondtam volna Önnek, ha tudtam volna, hol tartózkodik. Tényleg jól sikerült, olyan jól ír magyarul, mint németül, gratulálok Önnek és a mi irodalmunknak.
Kövy professzor Patakon el van ragadtatva az Ön Jankovich ellen írott cikkétől, és nem azért, mintha alázatos-buzgó híve volna Calvinnak; nem! Hanem mert Önben a széplelket becsülni, és Önt teljesen érteni tudja. Egy ismerősöm kérdezte tőlem az ő megbízásából, melyik Mailáth ez, aki ezt a tanulmányt írta; és ő tőle tudom, hogy Kövy professzor mennyire el volt ragadtatva ettől az írástól. Ezért úgy tudok gondolni Önre, hogy szívem erősebben ver, így hangzott a pontos válasz.
Zemplén megye felszólított, hogy a levéltárban elő állott rendetlenséget felszámoljam. Ez a munka, a congregatio és ülések tartottak itt engem. Ha fiatalabb lennék, mennyire kívánatos volna számomra ez a tevékenység. De most!!! Mégis törekedni fogok arra, hogy a jó ügynek valamit használjak. Amikor ma a congregatiot vezető alispán előtt ültem, belépett két fiam a terembe. Az egyiket bal oldalamra, másikat jobb oldalamra vettem. Sive pium hoc mavis, sive hoc muliebre vocari, én ott sem tudom elfelejteni, hogy apa vagyok. Később észrevettem, hogy két nemes embernek ez tetszett. Mégis az ifjak szép szablyákat láttak és oda mentek. 15-20 év múlva ezek a gyerekek itt Cornelia fiai lehetnek majd.
Alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz