Széphalom, 1817. december 4.
Méltóságos Gróf,
Ágyban írok Önnek, négy hete kínlódom reumás fájdalommal a fejemben. Írásom megérdemli tehát bocsánatát.
Vályi Nagy Ferencz professzor Patakról, az Iliász fordítója, három napja a vendégem. Megmutattam neki az ismert arab mondást Dezsőffy József gróf fordításában. Ma vendégem is lefordította, és nagyon ügyesen. Mellékelem Önnek most már mind a négy fordítást. Tegye be egy lapba, s kérem, ügyeljen rá, hogy az ortográfia megmaradjon.
Ne feledje, nagyon kérem, hogy mindent, amit a bizonyos újság a gnoma fordítóinak előír, velem is közölje, és az újság címét és az oldalszámot is jegyezze fel számomra.
Dolgozatomat Hunyadi születéséről, pontosabban: annak az ítélkezésnek a visszautasítását, hogy e hősünk Zsigmond király természetes fia lett volna, először németre fordítom, és megküldöm Önnek a barátja számára.
Azt méltóztatott mondani nekem, hogy Teleki gróf nagy tisztelője Zrínyimnek, s valamit írni akar a nagy költőről. Én is gondolkodom egy harmadik kötetről, amely a költő életét és esztétikai méltatását tartalmazná, s amely a két kötetet követné, amellyel Trattner annyira sietett, hogy még az előszót sem tudta tőlem kivárni; de nem tudom, mikor lesz rá időm, hisz most még egy-két sürgős dolog foglalkoztat. Ajánljon engem gróf Úr Teleki grófnak, és mondja meg neki, hogy szívből örülnék, ha az ő munkája az enyémet megelőzné. Kérdezte tőlem, tudjuk-e, ki volt Viola, etc. Vannak sejtéseim. Telekinek nincsenek? Mennyire kívánom, hogy ez a fiatalember szerencsésebb legyen, mint én, hogy Festetics grófot megnyerje annak érdekében, hogy a költő Zrínyi olajképének és a másikénak, aki Szigetvárnál esett el, (mindkettő Csáktornyán található) Pestre kerülését segítse, hogy másolat készülhessen róluk. Festetics grófot először magam, majd Trattner nevében próbáltam megnyerni: de ő, az Isten, aki a keszthelyi Helikont uralja, nem teszi meg ezt a szívességet a Nyelvrontónak, aki a magyaroknak példaképpen a németeket állítja; kérésemet meg sem hallottnak tekintette.
Nagyrabecsüléssel maradok
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz
No1.
Sírtál, hogy születél, nevetének rendre barátid:
Élj, hogy holtodkor sírjanak, és te nevess.
Graf Joseph Dezsőffy.
No2.
Hogy születél, sírál; nézőid örűltenek: úgy élj,
Hogy holtodkor azoksírjanak, és te örűlj.
Professor Vályi Nagy Ferencz,
Übersetzer der Iliade.
No3.
Midőn sírva levél, azok nevettenek:
Élj, hogy vígan halhass, ők keseregjenek.
Kazinczy Ferencz.
No4.
Sírva lettél:vígadtanak;
Halj-meg vígan: búsúljanak.
Kazinczy Ferencz.
No1. Distichon; 13 szóval vagy szóban.
No2. Szintén distichon; 14 szóban
No3. Rímes sorok, 11 szavas.
No4. Rímes sorok; 6 szó rövid, tömör, sokat mondó, sötét árnyalatú.
Német fordítás, leghűebben.
No. 1. – Weintest, als werdest, lachten der Reihe nach deine Freunde: Lebe dass bey deinem Tod sie weinen, und du lachest.
No2. – Als wurdest, weintest; deine Zuschauer freuten; so lebe, Dass bey deinem Tod diese weinen, und du freuest.
No3. – Als weinend wurdest, jene lachten: Lebe, dass froh sterbest, und sie trauern.
No4. – Weinend werdest, sie waren froh: Sterbe froh, sie sollen trauern.
A fordítás kopogó, kemény: az eredeti ugyanakkor folyékony.
Nagy professzor két latin fordítással is megpróbálkozott, miután én ezt a levelet befejeztem.
No1. Flevisti natus, gavisa est plebs; ita vive,
Ut moriens gaude victor; at illa fleat.
No2. Flevisti natus, sed laetabuntur amici:
Sic vive, út moriens, plaudito, turba fleat.
És most görögül:
Mikor megszülettél, keservesen sírtál, – barátaid pedig mosolyogtak. Úgy élj, hogy holtadban sirassanak, te pedig nevess.
Holtodban sirassanak.
Letisztázva a másoló számára:
Mikor megszülettél, keservesen sírtál, – barátaid pedig mosolyogtak. Úgy élj, hogy holtadban sirassanak, te pedig nevess.
Holtodban sirassanak.