Pest, 1829. február 8.
Megtisztelő bizalma nem kis zavarba hoz, nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, amit mondani szeretnék: vagyis, hogy az elbeszélésen nem lehet segíteni.
1 az elbeszélés nem felel meg a feladatnak; a levél vagy a levelek kell, hogy a cselekményt erre vezessék, de nem így van.
2 a két asszonynak nincs karaktere.
3 Lubinszky viszonyányak Szerényinéhez nincs következménye; az elbeszélés ott marad abba, ahol érdekes kezd lenni.
4 a befejezés nem illik az egészhez.
Az elbeszélést tehát teljesen át kell dolgozni; vagy Lubinszkinak kell olyan helyzetekbe kerülnie, melyek az ő első fellépésének és jellemének megfelelők, és akkor az elbeszélés négyszer ilyen hosszú lesz vagy még hosszabb; vagy pedig az elbeszélést a két jeggyel való tréfára kellene kidolgozni, és akkor az első tizenkét oldal válik fölöslegessé.
Azt tanácsolom, hogy tegye félre, s majd később egyszer szánja rá magát az átdolgozására; most azonban írjon egy másikat Szemere számára.
Az idézett részekhez volnának kis megjegyzéseim, ha az elbeszélés különben a célnak megfelelne, minthogy azonban az egész átdolgozásra szorul, fölösleges jelentéktelen megjegyzéseket tennem.
Remélem, hogy leplezetlen őszinteségemet igaz tiszteletem bizonyítékának tekinti, amellyel én Önnek mindig adóztam és adózni fogok. Majláth.