Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Itt küldöm vissza a mondákat megjegyzéseimmel együtt. Nem érdemelném meg jóságát, ha nem írtam volna rá mindent világosan németül, amiben kifogásolni valót találtam. El kell még mondanom Önnek, hogy ez a fordítás kimondhatatlan örömet jelent számomra. Nem azért, mert az én művemet fordítják, hanem azért, mert Ön az, akinek a mondáim tetszenek, amúgy túlbecsül engem és a munkámat, de ezt a megnyilvánulását szeretete jelének veszem, mint ahogy Grillparzer Sapphoja mondja:

„A te saját gazdagságodból ékesítesz fel engem.”

Ön eszményít engem, de lépten-nyomon megnyilatkozó baráti érzületei igen jól esnek szívemnek, s az író szavaival azt mondom:

„Ennyi dicséretet nem érdemlek meg.”

Nagyon boldog lennék, ha sikerülne Sallustiushoz írott előszavához véleményemmel valamicskét hozzájárulni, mindenesetre nagyon örülök, hogy olvashatom. Igen lekötelezne, ha Cicero és Sallustius szemleíveit elküldené. Ha az emberek a fordítása miatt megróják (és ezt valószínűleg így fogják tenni), ne törődjön vele.

„Ha valaki kora legjobbjainak eleget tett,

az örökkévalóságnak élt.”

Ha a magyar irodalomban is elterjedne az a szokás, ami az arab irodalomban dívik, hogy a bíráló vagy írjon jobbat, vagy keljen birokra a szerzővel, akkor ugyan nem lennének jobb műveink, de a párbajok végtelen sorát élnénk meg az írók között. A tudományok nem tették civilizáltabbá tudósainkat. Krisztusom! kiáltanák az emberek, ha ezt a véleményemet hallanák. Hogy perét végre megnyerte, teljes szívemből megörvendeztet, de az kevésbé, hogy fellebbezett. Ha perét ebben a terminusban nem vizsgálják felül, akkor egy évet veszít, hiszen a hetedik évben van országgyűlés, s a legértékesebb az életben az idő. Írja meg, ha Pestre jön, nagyon vágyom rá, hogy láthassam, és sajnálnám, ha éppen akkor nem lennék itt. Ha a Magyar Versek még nem jelentek volna meg, vissza fogom kérni azokat Cottától és máshol fogom megjelentetni. Ez tényleg elfogadhatatlan, hogy három éve kiadatlanul fekszik náluk az asztalon.

Teleki Ferencet, akit 6 hete államtanácsos lett, a császár most Erdély valóságos gubernális tanácsosává nevezte ki. Politikusi pályafutására nézve ez nagyon kedvező, családi körülményei azonban megnehezítik helyzetét, s én el leszek választva egy régi baráttól. Ez a világ folyása. Még ezen a nyáron oda utazik, de aztán visszajön. Jó egészséget kíván az Ön Majláthja.

Mi van az Erdélyi levelekkel?

A Kassai Minerva tetszik nekem. Különösen jól sikerült, amit Ön a nyelvről mond. Döbrentey ismét e tanulmány kiválóságát dicsérte előttem.

Megjegyzések a Magyar mondák fordításához:

és értelme, hogy a boldogság csak őt veszi körül.

A’ Kincs