Ofen am 7/4. XXII.
Levelezésünket egy rossz sors irányítja, az én utolsó levelemet későn kapta meg, és az Önét én is csak egy kis késéssel vettem kézhez. Közben megnyerte a perét, így a válasza, melynek részleteit elküldte, a szép latinosság érdemén kívűl, megtette a maga jogi hatását. Szívből kívánok hozzá szerencsét. Amit Kisfaludyval történt kibéküléséről írt, szívből megörvendeztetett. Meg fogja nekem bocsájtani, ha arra kérem, többi ellenfelével ne tegyen békülési kísérletet, egyrészt ennek során megeshetnek dolgok, melyek Önnek fájnának, és olyan derűsnek kívánom az életét, ahogyan csak lehetséges, aztán meg nem látom be, miért kellene mindennek megtörténnie. Ha már az ember azt is szerencsésnek tartja, hogy néhány megbízható barátja van, mit szóljon Ön, akinek mindenki barátja, aki magyarul ír? Ön túlságosan kiemelkedik a többiek közül szellemével, műveltségével és azzal az érzelmi poézisével, mellyel Ön nekünk keveseknek ellenállhatatlan, mintsem hogy kiegyezése a többiekkel tartós lehetne. Örüljön annak, hogy azok a többiek is a hazai irodalom ügyén dolgoznak, és hagyja ennyiben a dolgot. - Rzevuszka grófnő és Hammer levelét mellékelem gyűjteménye számára. Ezen kívűl verseimet találja még benne. Most fordítom verseimet magyarra, de az itt küldött darabokkal nem tudok megbírkózni. A jóságára apellálva kérem, vállalja el fordításukat. De arra kérem, amennyiben elvállalja, a formát nyugodtan változtassa meg, ahogyan Önnek tetszik, vagy ahogyan a nyelv ezt megköveteli, másodszor pedig, ne mértékes verselésben fordítsa, hanem szótagszámlálóban, mint Kiss és Himfy. Indokom pedig ez: verseimet németül és magyarul egy olyan kör olvassa, akik a magyar nyelvben nem olyan jártasak, mint a németben. A legkisebb érthetetlenség vagy nyelvi erőszak esetén olvasóim a német nyelvet fogják előnyben részesíteni, a miénket háttérbe szorítani, ezért az összes többi versem csak szótagszámláló, és így a hangsúlykülönbség ezek és amazok között túlságosan nagy lenne. A stanzák Magyarország címeréről, melyet úgy dicsér, nekem nem tetszik és nem is az én művem, hanem Szemeréé. Nagyon erőltetett. Én másként fordítottam, egyszerű szótagszámlálóval, az én munkám sokkal érthetőbb. Ha a kezembe kerülne, elküldeném önnek.
Holnapután Bécsbe utazom, itteni lakásom Freyung Eszterházi palota Nro 238. a kis udvarban, az első emelet. Legyen szíves ide címezni a leveleit.
Barátja Majláth
[Mellékletként két Mailáth-vers:]
Das schlafende Kind
An des Altares Stufen lag ein Kind
In tiefem Schlaf. Der Priester kam gegangen
Der Messe heilig Opfer anzufangen.
Da bükte sich das Mütterlein geschwind
Das Kind hinweg zu nehmen, aber lind
Sprach er: „o lass, der Schlaf, der es umfangen,
Ist auch Gebet, jetzt sieht es Bilder prangen
*Gebet, <ihm sind> jezt Bilder <aufgegangen> [A „sieht es”, „prangen” sor fölé írva.]
So schön, wie sie auf Erden nimmer sind.
Es ziehen Engel jezt durch seine Träume,
Ins Herz ihm senkend frommer Zukunft Keime,
Dass einst dess Himmels Blumen d’raus erblühen.”
Da blikt - mit Lust die Sonne zum Altar.
Das Kind erwacht. Der Augen, Wangen Glüh’n
Sagt
*<Sagt> [A „Sagt” sor fölé írva.]
der beglükten Mutter: „Er sprach wahr.”
Ofen, am 25/1. XXI. Mailáth
[A következő vers egy új lapon, a cím felett Kazinczy kézírásával: „Magyarúl lássd alább, a’ Kölcsey Szép Lenkája megett.”]
Der Winterstrom
Es wälzt der Wag die aufgeregten Fluten
*aufgeregten <Wegen> [A „Fluten” a törölt szó fölé írva.]
Allein das wilde Schäumen birgt das Eis
An manchen Ort
*<An manchen Orten>
nur bricht die Quelle heiss
Hervor verkündend die verborgnen Gluten.
<So bricht aus meinen Leben oft>
So de[c]k ich
*<auch> [Az „ich” sor fölé írva.]
meines Herzens ew’ges
*<stelt ewig’> [Az „ew’ges” a törölt szavak fölé írva.]
Bluten
Mit Schnee u[nd] Frost; nicht ahnt des Lebens Kreis:
*<Und ? Keime ahnet in die Freude> [A „Mit Schnee u[nd] Frost; nicht ahnt des Lebens Kreis:” a sor fölé írva.]
Des Schmerzes Lodern
*<Flamme> [A „Lodern” a törölt szó fölé írva.]
zeugt das Dichterreis [!]
Es flammet Weh! wo Kälte sie vermuthen.
*Es <lodert wild’> wo <sie nur Frost> vermuthen. [A „flammet weh’ Kälte <Ruhe> a sor fölé írva.]
In tauber Luft verweht des Leides Rede;
Dort ist kein Herz, und Sinnlos hier die Menge, –
Und Eis und Glut theilt meines Herzens Öde,
Und riesig wachsend mehrt sich ihr Gedränge,
*wachsend <seines Leids> Gedränge, [A „mehrt sich ihr” a sor fölé írva.]
Doch sterb’ ich eh’, eh’ ich mein Innres zeig
D’rum blute Herz’, verblute; aber schweig.
[ADas schlafende Kindc. vers Kazinczy Ferenc autográf fordításában olvasható a vers lapjának eredetileg üres verzóján:]
Mély álom lepte-meg a’ gyermeket
Az oltár’ zsámolyán. Hív anyja fut
A’ kisded alvót onnan félre kapni.
Mert ím közelget fényes lépdeléssel
A’ Pap, hogy a’ Mise’ véretlen áldozatját
Az irgalom’ fejének bémutassa.
Hagyd őt aludni, mond a Pap szelíden,
Az ártatlanság’ álma is könyörgés.
Hevűlt lelkében képek kelnek itt,
A’ millyeket nem lát a’ külvilág.
Álmán keresztül nyájas angyalok
Szállonganak, ’s elhintik a’ kegyesbb
Jövendő’ magvát szunnyadó keblébe,
Melly majd az égnek nyitja szép virágit.
De ím a’ Nap ragyogva lő alá
A’ templom’ ablakin az oltár’ oszlopára.
A’ gyermek ébred. Arcza’ lángolása
Igy szóll anyjához: „A’ mondás igaz volt.”
Ápr. 16. 1822.