Veszele, 1819. május 28.
Tegnap kaptam meg május 7-i levelét, mely megnyugtatott az Erdélyi Levelek felől, mert nem tudtam, hogy eljutott-e Önhöz. Antológiám készen van és elküldtem Cottának. Címe: „Magyarische Gedichte”. A 12 § a prozódiáról az elízió tanát foglalja magába. Az Ön versei közül a következőket tartalmazza: Das Epigramm; Die Frösche; Mein Beglükker; Mein Lebenskahn; Die erfindung des Distichons; Ihr Bild; Das Versprechen; Laokoon; Verächtlicher Stolz; Klage; Nettchen; Der Liebling; Antinous; Amor auf einen Löwen reitend; In einem Bad; Der Dachs und das Eichhörnchen; An Mimi. Összesen 17. A történeti bevezetőben értékelnem kellett parnasszusunk legjelesebb hangadóit. Ezek: Kazinczy, Virág, Kisfaludi Sándor, Berzsenyi, Csokonai; a drámában Kisfaludi Károly. Amit róluk mondok a mellékelt lapon áll. Berzsenyit az első magyar költőnek nevezem, mert ő a legnemzetibb. Oly szívesen fölolvasnám Önnek az egészet, de ha Isten akarja, hamarosan láthatja egyben kinyomtatva. Kisfaludy Sándorról úgy tűnik, végül is egy véleményen vagyunk. Éppen mert annyira szubjektív, nem lehetnek az ítéletek azonosak róla, de általánosságban érvényes a megállapítás, hogy képzeletgazdag, nagy költői vénája van, de az eredmény nem kifogástalan, különösen a versépítés tekintetében. Dicsértem őt, amennyire tudtam, és valóban meggyőződésből, hogy azonban a Regéket a terjedelem miatt kifogásolom, nem fogja jó néven venni. Sine Ira et studio írtam. Az Ön véleménye a rímről nem egyezik egészen az enyémmel. Nem csupán a meglepetés teszi széppé a rímet, az összhangzás és a ritmikai ismétlődés is adja a szépségét. A rímgazdag német a „Strauss” szót (csokor, bokor, strucc madár) önmagára rímelteti, ha az előbb a madarat, majd a bokrot jelenti. És minden kettős jelentésű szó Engem és zengem szép. Költőink óvatosak, nem mernek semmit. Tegye, hogy Sallustius és Cicero gyorsan megjelenjen, latin szöveggel vagy a nélkül, ahogyan akarja. Nagyon köszönöm a megküldött Catilinaret. Ez egy monumentum aere perennius. – Johannes Miller stílusa egyáltalán nem szép. Franciául sokkal jobban írt. Hormayr ő rajta iskolázódott történésszé, és az írásmódja nagyon nehézkes. – Megjegyzése, hogy Schiller angolul írt és nem németül, nekem teljesen új, és én angolul egyáltalán nem értek, tehát ezt nem tudom megítélni. – Olvasta Hormayr és Mednyánszky történelmi zsebkönyvét az 1821. esztendőre? Milyennek találja a Magyarországra vonatkozó tanulmányokat? A Zrínyi Miklós a költő Teleki Ferenctől való, A mongolok tőlem, Kemény Köffingertől, az összes többi hungarica Mednyánszky sógoromtól. – Átlépek a magyarul írók sorába a horátiusi mondás „Grajo sermone scribere parantem corripuit Musa.” értelmében. – Holnap elutazom innét, vissza Budára, kérem, hogy oda írjon. – Sallustiusát visszaküldöm, ha előbb nem, akkor augusztusban testvérem által.
P.S. Kérem, válaszolja meg a mellékelt kérdést: ha ez igenlő, akkor a magyar nyelv minden más nyelv fölött áll, mivel egyesíti az értelem prozódiai alapelveit (német) az érzéssel és a hallással (római, hellén).
Az á, é, i, ő, ű, ó, ú, hangsúlya mindig vagy többnyire a szótőre esik, vagy a szó leghangsúlyosabb szótagjára?