HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Mailáth János – Kazinczy Ferencnek
Buda, 1820. november 15.
Buda, 1820. november 15.

Négy hete elküldtem Önnek József testvéremmel Virág prozódiai könyvét, és az Ön verseiből készült fordításaimat. Nem kapta meg őket? Talán beteg? Isten mentsen! – Hallgatása megrémít. 146 vers van lefordítva, még 4 epigrammát kérek, hogy 150 legyen, Kisfaludytól és Öntől fordítottam a legtöbbet. Olyan vagyok, mint az ember a közmondásban, akinek egy ujját mutatja valaki és ő az egész kezet megragadja. Ígérte nekem adalékait a magyar költészet történetéhez, és nézeteit a prozódiáról. Nagyon kérem, mondja meg, tud-e nekem időt szánni, el kell kezdenem írni a két tanulmányt és Cotta várja már a kéziratot, s az Ön útmutatása nélkül a tanulmányaim hiányosak lennének. – Sallustiusának és Cicero beszédeinek megjelenését végtelen vágyakozással várom. Hormayr és Mednyánszky hazai Zsebkönyvének 821-es kötete megjelent; a jobbik, nagyobb része a kiadványnak Magyarországról és magyaroktól szól. A Teleki Ferenc által fordított Zrínyiász szemelvényei érdekelni fogják, a költő Zrínyi életrajza is itt olvasható szintén Telekitől. – Szemere ki akarja adni azokat a verseket magyarul, melyeket én lefordítottam és megkeresett, hogy történeti bevezetőmet fordítsam le magyarra és fűzzük a kiadványa elé. A felkérés igen hízelgő, és én jobban szeretem annál Szemerét, hogy erre ne lennék készen, de ez egy okkal több, hogy támogatását kérjem. – Beteg voltam, mellhártyagyulladás döntött ágynak, pár napja vagyok csak gyógyult, megbocsájtja tehát rossz írásomat. Legyen olyan boldog, amilyennek én kívánom, és válaszoljon nekem minél előbb. Barátja
Barátja
Majláth