Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Hogy megy sora? Oly régen nem írt Ön nekem, mint amilyen rég nem írtam én Önnek, hogy ez a kérdés nem pusztán üres formula. Igazán nagyon rosszul megy a sorom, és bár lelkem kevéssé hagyja, hogy a kellemetlen események levertté tegyék, azt kell mondanom, hogy megcsalatkozott reményeim az idei szüret miatt búskomorrá tettek. Arra számítottam, hogy három szőlőskertem száz hordó bort ad majd, és hogy így majd minden kis adósságomat törleszteni tudom. Októberben először a fagy jött, majd a felhőszakadás, a szőlőfürtök lepotyogtak, s a tőkék úgy hevertek, mintha odahalmozták volna őket, és a száraz szemek, amelyekből aszú készülhetett volna, beszívták az esőt. Így a 100 hordó helyett 30-at kaptam, a száraz szemek bepenészedtek, sokból pedig már ecet lett. Tényleg nincs merszem e száraz szemekből tokajit készíteni, mert aggódom, hogy rendes borom, amelyet felöntenék, tönkre megy. − Hogyan törlesztem adósságaimat, amelyek engem nagyon rémisztenek? Ez az esztendő kevés gyümölcsöt hozott nekem, hisz semmit sem adott, csak egy fiút október 20-án, aki a keresztségben nemes anyai nagyapja nevét kapta (Török Lajos). Én tehát most hét élő gyermek édesapja vagyok, négy fiúé − Emil, Antonin, Bálint és Lajos −, és három leányé − Eugénie, Thalie és Iphigénie. Közülük a legidősebb nem töltötte még be a 13. évet, a legfiatalabb pedig csak 22 napos, s én október 27-én lépek hatvankettedik évembe. − Olyan időket élünk, legdrágább Barátom, amikor figyelnünk kell a pénzre, s amikor nem vád a fösvénység és a kapzsiság.

Peremben kevés előrehaladás történt. A sógorom elleni örökösödési perben esküvel megerősített nyilatkozatra kötelezték őt, s így hát az ügy a végéhez közeledik. Sávoly miatt azonnban nem fogom tudni elhárítani a pert. Sógorom megelégedett annyival, hogy azt mondja nekem, hogy ő már a mi nevünkben is lépéseket tett. Köszönetet mondtam neki ezért, de azt mondtam, hogy nem vagyunk kiskorúak, s tudjuk, mi történt a nevünkben, mire fel kegyeskedett megharagudni. Ha fiatalabb lennék, haragját és hallgatását nem venném zokon. Íg azonban az utóbbi sok gondot ad nekem. A tett alantas, ő azonban ezáltal csak saját magát és talán fiskálisát vezette félre. Engem tehát mindig készen talál majd a békére. − Elég hát a házi és gazdasági dolgokból.

NB. Lássa a borítékot. −

Október 4-én megjelent nálam Döbrentei és volt tanítványa gróf Gyulai Lajos (most Hunyad vármegye vicenótáriusa). Megmutattam Döbrenteinek Erdélyi Leveleimet, átolvasta őket, jegyzeteket készített, amelyek arra kényszerítettek engem, hogy a lapok több mint felét vágjam ki, és dolgozzam át. A példány első felét elküldtem Mailáth Jánosnak, aki németre fordítaná a művet. Így végre azt remélem, hogy az 1821-ben meg fog jelenni. Megkértem Mailáthot, hadd nézzem meg fordítását, mielőtt a mű németül megjelenik, s én akarok lenni fordítóm fordítója, mert ilyen sok átdolgozás után az utolsóban (kilencedikben) nem ismerem fel többé munkámat. Magyarjaink nem tűrik, ha érintik őket. Egyáltalán nem szabad dicsérnem őket, mert az kárukra válna. Még dicsérő jelzőt sem adhatok nekik, mert az emberek a jelzőt ironikusan a szemükre vethetnék, vagy akár szitokszóként használnák. Gróf Teleki László azt írta nekem, hogy élő embereket dicsérni vagy feddeni Kényes dolog, − azt mondtam ugyanis, hogy II. József, amikor Vay József udvari tanácsossal először beszélt, odafordult övéihez, s alábbi figyelemreméltó szavakat mondta: Beutaztam országaimat, de egy ilyen főt sem találtam. Felugrottam, hogy lássam, hogy meg tudja-e mondani nekem, hány profont süthet eggy véka lisztből, s ő azzal a tűzzel felelt erre, amivel meg tudta mondani nekem, mit jelent a népesség az országnak. − Mondja meg nekem, én nem modhatok hasonló dolgot, mert Vay félhet, hogy mások a neki adott címet − legjobb fő az országban − ironikusan a szemére vetik? Azt hiszem, az olvasók és az utókor előnyeit kell mérlegelni, nem pedig ennek, vagy annak az érdekeit.

Mailáth változtatásait bizonyosan örömmel kell vennem. Ismerem ízlését, s mivel engem oly sok tanácsadó zavart össze, így az ő védelme végtelenül szükséges számomra. − Trattner sürgette a példányokat. − Nem akartam őt egyenesen visszautasítani. Ismét sürgetett. 1000 forintot kértem tőle bécsi értékben. − Azt írta nekem, hogy a könyvek nem találnak vevőre. S így most nyugtom van, s azt csinálok a példányokkal, amit akarok. Magam fogom kinyomtattatni azokat, és azért 1. mert sok rézmetszet kerül beléjük, s Trattner rossz minőségű metszeteket készíttet. 2. Mivel Trattnernél néhány tisztességes ember jár be a szedőszobába, és lopnak a kéziratból, vagy a szedő beleegyezésével változtatnak rajta. 3. Mert a korrektúrát nagyon rosszul végzik.

Gróf Mailáth János elkészült a magyar költők antológiájával. 150 kisebb költeményt fordított le (versben), többek között az én Brekekemet is, amely IX. kötetem recenzensének a Tudományos Gyűjteményben nem bohózatnak, hanem badarságnak tűnt. Kisfaluditól különösen sok szonettet vett fel (amelyek azonban formájuk alapján egyáltalán nem szonettek).

Igaz Sámuel, egy miskolci prédikátor fia, iskolatársamé, aki egykor udvarmester volt a gazdag Tisza úrnál (gróf Teleki Lajos vejénél) Nagyváradon, s most Bécsben tartózkodik, s Márton professzort segíti lexikona kidolgozásában − [Márton] most Zsebkönyv az 1821 esztendőre című könyv kiadásán dolgozik. Arra kért engem, hogy költeményekkel járuljak hozzá, s én tegnap küldtem el neki azokat. Későn jött számára a gondolat, és november 30-ig minden munkát a kezében akar tudni. Talán elküldöm még neki Nádasdi Tamás biográfiáját, amelyet Mednyánszki már odaadott Hormayr zsebkönyvébe. Az enyém nem fordítás lesz, s szabadon lesz kifejtve. − A Tudományos Gyűjtemény számára Martinusiusét küldtem el, ha felveszik. Mit szól Szilágyi szuperintendens biográfiájához? Másfél évig tartották vissza, mégre mégis megjelent. De ezzel egy időben jelent meg Molnár kanonoké is, úgyszólván, hogy ellensúlyozza azt. Hogy nem tudják az emberek a felekezeti pártosságot elfelejteni! − Unvár Németi Tóth tényleg meghalt. Így írta nekem Igaz legutóbbi levelében. Az első hírt nem akartam elhinni. A napot nem tudom bizonyossággal megnevezni Önnek. (Talán augusztus 31-én.) Első szigorlatát dicsőséggel teljesítette − írták nekem. 300 forintot adott neki az egri érsek − akinek kezébe hivatását helyezte 1816. október 16-án −, hogy elnyerje a doktori kalapot, a fennmaradó 300-at gróf Széchényi. Ez a nemes ifjú ember végtelenül drága volt nekem. Irodalmunk nem tudna fanyarabb veszteséget szenvedni. Teljhatalmú megbízást küldött nekem Őfelsége és Koháry kancellár kezeírásával, amelyben engem Fidelis noster Egr. Franc. K. de Eadem Tab. Zempl. Assessorrá neveznek ki, hogy nemesi származását bizonyítsa. Autográf gyűjteményemet egy ily díszes darab gazdagítja. − Virág kiadta Horatius Satiráit. Kiválóak, csodálatra méltóak. A második: Ambubajarum nagyon érzékeny kézzel, de hűen feldolgozott. [Virág] azonban ebben az évben adta ki a Magyar Prosodia és M. Irást is, amely esetében azonban alig lehet megállni a nevetést. Egy jósnő lapjai ezek, amelyeket összefújt a szél, s még annál is rosszabb, ami minket a dalai láma szent ürülékére emlékeztet. Sok epét áraszt Versegire, anélkül, hogy nevét kimondaná. Azt is látom, hogy közte és Kultsár között olyan szakadék nyílt, amely örökké nyitva marad. És a mindenkire édesen mosolygó ember Virágot is mindig tömjénezte. Virág megismeri majd az ő kettős természetét, s igaza van. S milyen igaza. Ön most nevet. Íme: Virág az apróságok tekintetében végtelenül intoleráns. Minden magyar azt mondja és írja: olta és miolta. Révai, Horvát István és néhányan mások a szót a héberből származtatják, és így írják: óta és mióta, L nélkül. Ez Virágot bosszantja. Olvassa csak el szavait a 12. oldal 6. sorában: „most a Tudósitó is ótáz, mótáz, quod mirandum.” A Hazai Tudósításokat Kultsár írja. Övé a név. −

Versegi sokat beszél a zenéről grammatikájában. Ugyanezen a lapon: „Ezt bátorkodtam mondani én, ki két három holnapig tanulgattam eggy kis musikát, consequenter nem lehettem, mint példának okáért Rikóti, virtuosus.” — Az ilyesmi mégicsak végtelenül alantas. Én egyenesen ragadom meg emberemet, s nem kölcsönkért néven. A quod mirandum und das consequenter magyar szövegben különösen bántó. Látni Virágon, hogy ellenfeleire nincs tekintettel. − 32. oldal de nagy Grammaticusra bízni nem kellene — szintén Versegi, és a 37. oldalon potrohos könyveik, utalás Verseghi vastag, octavo nagyságú grammatikájára. Ezek az urak Bábelt csinálnak.

* Jó kézből, titokban jutott tudomásomra, hogy rám véres viszály vár, ahogy Füredi Vida (Versegi, Takács és társai) és Horváth Jósef Elek úgy, mit korábban már Somogyi, és recenzensem Horváth Endre nekem semmit nem adtak tovább, úgy jön most Góliát linzi száműzetéséből (a híres Batsányi) ellenem, az ő tiszte, hogy az utolsó csapást mérje rám. A kis Dávid most Széphalmon várja őt az Istenben bízva. Én halandó vagyok, de Góliát is az. Barátaim közül néhánynak engem, idős embert ismét oly sok ellenségtől kellene megvédenie. Nem panaszkodom, de ha megtámadnák őket, vállanám a harcot, ahogy Márton István professzor mellé is odaálltam anélkül, hogy barátok lennénk.

* Mivel én ezt a panaszt az Ön ölébe hullattam, engedje meg nekem a szerénytelenséget, hogy megosszam Önnek Szent Miklósy hozzám írt bájos epigrammáját, amelyet tegnap kaptam kézhez:

[A vers szövege németül:]In welch einen Fernschein hüllest du durch die himmlischen Flammen deiner gernegesehenen Opfer den Alter der Grazien! Sie lächeln dir einen göttlichen Dank zu soluta zona, und Apollo bekränzt und weiht dich zu ihrem Priester. — (A hüllest nem illik a némethez.) Az epigramma magyarul valóban varázslatos. Azt kívánom, hogy egykor majd ezt véssék a képem alá. Rumpantur utilia Codris.

* Mit szól Ön, szívem és lelkem barátja az uralkodó és a nemes uralkodónő pesti tartózkodásához? Valóban igaza volt a magyaroknak, hogy országgyűléseik cikkelyeiben oly sokszor megígértették, hogy királyunk évente Magyarországra jöjjön. Most az ország jobban ismeri szerető királyát, s a szerető nép a királyt, s ez így helyes. Nem vagyok éljenző, de el vagyok ragadtatva attól, ami Pesten történt. Ölelem Önt. − A hírek Mailáthról, Virágról, de különösen Batsányiról egyes egyedül Önnek szólnak.

[A borítékon:]

Vályi Nagy Polyhymniája és latin versei szeptemberben jelentek meg Patakon, minthogy mindkét művet hátrahagyta. Én mindössze az életrajzzal és a rövid előszóval járultam hozzá. Az Íliászt most fogják nyomtatni, anélkül, hogy változtatnának a szövegen. Üdvözletemet küldtem az özvegynek, és sok levelet írtam. A nemes erdélyi püspök azt írta nekem, hogy ő új gazda, és semmit nem tud adni. Horvát István könyvtáros saját erszényéből 100 forintot adott, s senki többet. Hozsnek kiesett Vay Ábrahám kegyeiből. − Nem tudom, ki hibázott. − György József szatmárnémeti prédikátor október 27-én eljött hozzám Lőcséről visszafelé jövet, ahová lányát Sennovitz miatt küldte. A Malie-nk miatt nem tudott mondani semmit, azt sem tudta, hogy ő itt van. Idősebb leányom Kassán van, a zongoramesternél, aki másfél évig házamnál állt alkalmazásban − s aki házunkban egy köztünk felnőtt szobalányt vett feleségül − mert én nem találtam [új] zongoramester. Gróf Mailáth − aki egy zongoravirtuóz − biztosított arról, hogy a gyermek nagyon tehetséges, s hogy folytassam képzését. Sokáig azt gondoltam, hogy Sennovitzhoz irányítom. György azt tanácsolta nekem, hogy kosztra adjam Pfannschmied, született Günther asszonyhoz, aholy György sógora, Osterlamm professzor ad leckéket. Ez nekem végtelenül kedves, mert én ismerem Therese Günthert, nemes, szeretetre méltó asszony. György, akit én 1815 óta nem láttam, nagyon érett lett, és sokat képezte magát. Társalgása, toleranciája, férfias kedve miatt általános szeretetnek örvend, s a pietista püspök végtelen keggyel van iránta. − Az öreg Koczok megházasodott. Gyermekei méltatlanok arra, hogy ilyen apjuk legyen. Önnek talán ez újdonság. − Második leányomat feleségem gyermektelen leánytestvére vette magához. De csak egy évre adtam őt hozzá. Bánátban lakik, Dʼ Ellevaux sógorom birtokán. Nála és hitvesénél van.