Buda, 1820. október 10.
Testvéremen, Józsefen keresztül kapja meg ezt a levelet, ő Perbenyéken marad november első napjaiig, ha szeretne nekem valamit küldeni, ő lesz rá a legjobb lehetőség. Mellékelem Önnek verseiből készült összes fordításomat, ha valahol változtatást kívánna, tudassa velem, útmutatását híven követni fogom. – Levelét Szent-Miklósi verseivel megkaptam, ezen az ötön kívül még néhány versét lefordítottam az Erdélyi Múzeumból; a következő postával megkapja ezeket a fordításokat is bírálatra. A fordításokkal, néhány csekélységtől eltekintve, készen vagyok. Az Önnek küldött jegyzékben foglaltakhoz még hozzá jön Kölcsey, Szent Miklósi, Búczi, Döbrentey, Vitkovics és Fáy; ugyanis az ő szép fabuláiból néhányat lefordítottam jambusokban. Azért gondoltam így, mert a mese önmagában a költészethez tartozik, és a forma itt kevésbbé számít. Más véleményen van? Nagyon szeretném tudni. Amint módja lesz elküldeni a segédleteket, melyeket megígért, megkezdem a bevezetés kidolgozását, aztán megkezdődik a nyomtatás, s jövő nyárra megjelenik, de legkésőbb az 1821. évi Mihály-napi vásárra. Nem tudom elmondani Önnek, milyen kedves lett nekem ez a munka. Kisfaludi nagyon szépen írt nekem, mikor megküldtem neki bírálatra Dalainak fordítását, Döbrentei, Buczi, Kölcsey verseinek fordítását ma küldtem el. Virágot és Verseghit meglátogatom itt, Szemerével Péczelen beszélek. – Szegény Tóth László! éppen írni készültem neki, amikor Helmeczi révén a haláláról értesültem. Ez a sorsa a Szépnek a földön, mondja Schiller teljes igazsággal. – A királynő elfogadta az 1822. évi magyar Zsebkönyv neki szóló ajánlását. Ennek német változata a 821-es évre itt fog megjelenni a következő hónapban. – Mint egy gyerek állandóan a régit hajtogatom: Antológiámban 30 költőtől 150 vers található. A legrégebbi Balassa/i Bálint, a legifjabb Tóth és SzentMiklósi. Mellékelem Virág értekezését a prozódiáról, nem lévén biztos benne, hogy az más úton-módon már eljutott Önhöz. – Jó egészséget kívánok teljes szívemből, tartson meg szeretetében továbbra is, mint eddig. Mailáth
P. s. Az Életem csónakját [A’ Sajka] nem mellékeltem, azt úgyis ismeri, a Bugaci Csárdát sem, az bizonyára jól van fordítva.