Nagyugróc, 1820. július 10.
Most kaptam meg június 30-i levelét és mindjárt meg is válaszolom, ahogyan az Ön becses leveleivel tenni szoktam. Örülök, hogy vállakozott Nagy Iliászának ellenőrzésére, ez a munka az Önbe vetett bizalom szép bizonyítéka, s nagy örömmel tölt el, mint az Ön barátját. Amit Nagy munkájáról megjegyez, az teljesen helyén való, s ezért az Ön által véghezvitt változtatások az egész előnyére szolgálnak, azonban az előszóban érthetően el kell mondania a magyar közönségnek mit és miért változtatott, mert az félremagyarázási kórságban szenved.
Mindkét epigrammája, Nagy Mihályról és Szent Mihályról felettébb jól sikerült. Ha Deseöffy sokkal kevésbé volna éles és finnyás, mint amilyen, akkor neki is el kellene ismernie Önt. Senki közülünk nem tudja úgy szemlélni/átlátni dolgainkat, ahogyan Ön teszi.
Szívből köszönöm, hogy foglalkozik velem és kéréseimmel. Virág prozódiai munkája, amelyet Ön vár, megvan nekem. Hiba volna abból véleményt formálnom, egyet tudok csak bizonyosan, hogy az Ön belátásától és barátságától vezetve és támogatva, megkísérlem a magyar prozódia fő jellemvonásait érthetővé tenni a németek számára.
Nem tudom, említettem-e már Önnek, hogy Döbrentei írt nekem, ami nagyon kellemesen érintett. Ezt a közvetítést is Önnek köszönöm, drága barátom, és tudom, hogy örül, ha azt mondom, ezért Döbrentei közeledése kétszer olyan értékes számomra. Már egy második, hasonlóan kedves levelet is kaptam tőle.
Midőn június 30-i levelét írta, úgy tűnik még nem kapta meg az enyémet, melyben részletesen összefoglalom mindazt, amit magyar antológiám bevezetéseként írni szeretnék. – Mindez halad előre és augusztusban biztosan befejezem. Minden élő költőnek meg akarom küldeni versének fordítását még a nyomtatás előtt, hogy megtudjam, hogy a két nyelv különbözőségéből adódó változtatásaimmal nem sértettem-e meg az eredeti mű szellemét. Írja meg, mely verseit küldtem meg már Önnek, hogy a többi is következhessen. A Tavaszi virágok c. könyvecskét Szemere írta? Ha nem ő, akkor ki? Szemere írt szonetteket is, én nem ismerem ezeket, hol találhatom? Egykor megjelent egy Énekes gyűjtemény, kitől? Ebből választottam ki a következőket: Farsangi Ének; Bor ivás alatt; A Dieu; Az asszonyi erkölts. Ki írta ezeket? Mikor született és halt meg Beniczki, Faludi, Endrődi, Aranka? Mikor született Verseghi, Kisfaludi, Tóth László, Horváth József (a Szombathelyi Himen szerzője). Mit jelent tulajdonképpen a „Himfy”? Döbrentei nem írt verseket? Hol találhatóak? – Úgy hiszem, Kissel szemben igazságtalan voltam, bántott, hogy több német fordítást találtam az eredeti megjelölése nélkül, ezért az antólógiámba csak ezeket válogattam be: Emberi élet kertje; Hajos Ének; A’ jó feleség; A’ szerelem és a’ barátság. Nincsenek meg a versei, ezért írja meg nekem, mely verseit fordítsam le még? Ugyanez a kérésem Dayka esetében, tőle csak A’ titkos Bú és A’ hü Lyánka címűeket fordítottam le, s küldöm a következő levelemben. Hogy viszonozzam Önnek Epigrammáját, mellékelek egyet újabb verseim közül. Minden jót kívánva, barátja
Mailáth
Der Blumen Schmerz
Wie dünkt es mich so schaurig,
Des Lenzes erstes Wehn,
Wie dünkt es mich so traurig,
Dass Blumen auferstehn.
In ihrer Mutter Armen
Da ruhten sie so still,
Nun müssen, ach! die Armen
Heraus in’s Weltgewühl.
Die zarten Kinder heben
Die Häupter scheu empor;
Wer rufet uns in’s Leben
Aus stiller Nacht hervor?
Der Lenz mit Zauberworten,
Mit Hauchen süsser Luft,
Lockt aus den dunklen Pforten,
Sie von
*Sie <a> von
der Mutter Brust.
In bräutlich heller Feyer
Erscheint der Blumen Pracht;
Doch fern schon ist der Freyer,
Wild glüht des Sommers Macht.
Nun künden ihre Düfte,
Dass sie voll Sehnsucht sind;
Was lebend würzt die Lüfte,
Es ist der Schmerzen Kind.
Die Kelche sinken nieder,
Sie schauen Erdenwärts;
O Mutter nimm uns wieder,
Das Leben bringt nur Schmerz.
Die welken Blätter fallen,
Mild deckt der Schnee sie zu. –
Ach Gott! so geht’s mit Allen,
Im Grabe nur ist Ruh!