Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Virág ebben az évben kiadott egy művet, amelyben a magyar verselés válfajait tárgyalja. Megérdemli, hogy figyeljünk rá; dolgozatomat ezért addig visszatartom, ameddig művét el nem olvasom. Bocsássa meg a halasztást, amíg a példány megérkezik.

Most minden órámat az elhunyt Vályi Nagy Iliásza átnézésének szentelem. Az özvegye megtisztelt engem azzal a feladattal, hogy gondozzam a kiadását, s anélkül, hogy direkt vagy indirekt módon erre kértem volna. Nem szükséges Önnek mondanom, Gróf Úr, hogy az özvegy bizalma mennyire megtisztel, mily boldognak érzem magam; alkalmam van nyelvünkért és irodalmunkért, ízlésünk alakításáért, de az érdemes férfiú emlékéért és hátrahagyottainak érdekében is valamit tenni. Vályi Nagy fordítása persze nem Vossé: de vajon a németek legelső Iliász fordításukként egy Voss-fordítást kaptak-e? Vályi-Nagy nem Voss, a magyar nyelv nem a németek nyelve, s ez a fordítás még tíz évig kellett volna, hogy a fordítója kezében maradjon: de ez mégis csak egy Iliász, s vannak benne részek, amelyek minden várakozást felülmúlva jól sikerültek. Vályi-Nagy Voss fordítását is szem előtt tartotta, és sok helyet találtam, ahol inkább a német fordítást, mint a görög eredetit követte. Elhatároztam, hogy semmit nem változtatok, csupán a nyilvánvaló tévedéseket, azokat, amelyek nem maradhatnak úgy; jobbítani – ezt nem várja tőlem a publikum, sőt, senkitől; aki jobban tudja, mint Vályi-Nagy (ami, magunk közt szólva, éppen nem volna a legnehezebb), az maga csinálja meg az Iliászt. A kézirat áttekintésénél elhatároztam, hogy nem teszek mást, mint a nyelvet és helyesírást Vályi-Nagy elképzeléseivel jobban összehangolom; melynek során a görög eredetit, a latin szó szerinti fordítást és a Voss-féle német fordítást hívom segítségül. – Így kihúztam a görög istenek római nevét, amelyeket Vályi-Nagy csak egy énekben kevert a görög nevek közé és Minerva helyére Athenet tettem és így tovább.

Vályi Nagy könyvének a Homér’ Iliásza címet adta, valószínűleg, mert Voss művét szintén Homéros Iliászának nevezte. Ezt nem tartottam helyesnek; aztán a műben mindenhol a görögséget keresni, és nem Cerest, hanem Demetert mondani, a címlapon azonban a régi görögöt egy franciásított apokopált névvel HomeR-nek nevezni – ellentmondás. Vossnak meg lehet bocsájtani, mert a németben a név a genitív végződését nem tűri Homeros’s ... Magyarul azonban jól hangzik: Homerósz’ Iliásza. –

Mellékelek két epigrammát. Nem önállóan teremtett tájak, csak készen talált vidékek másolata, de szép igazi vidékeké. Június 1-én átmentem Nagy-Mihályon Zemplén megye határainál Ungvár felé, és oda voltam az elragadtatástól, amikor megpillantottam Sztáray Mihály gróf, egykori szabolcsi főispán és felesége, Eszterházy Eleonóra grófnő (a kancellár leánya) rút, összetákolt, nyomorúságos melléképületektől körülvett házát Albert fiuk által egy vidám tündérkastéllyá változtatva. A melléképületeket lebontották, helyüket most éppen virágzó bokros rész foglalja el. A két rondella között, amelyeket egy korábbi tulajdonos a nem nagy épülethez hozzá csatolt, egy út halad át díszes vasrácsozattal, s láttam amint a grófnő szép leányainak egyike az egyik rondellából a másikba ment át, szép tállal a kezében. Vagyis virágzó bokrok, az átvonuló, sudárnövésű fiatal lány, mint egy üdítő jelenség könnyű járásával, s a rondellák szép új kerek tetőzete, a gazdagon aranyozott Pinus gombbal, a ház teljesen újonnan sárgára festve, az ablaktáblák friss zöldek, mindenütt tisztaság, könnyűség, szellősség – mindez magával ragadott. Sietős volt az utam Ungvárra, úgyhogy nem szállhattam ki. De kocsimat megállítottam Koch építész szépséges műve előtt (akiről Jaschke mesélt nekem, Rainer főherceg kísérője magyarországi útjukon 1810-ben, amikor a főherceggel és ezzel a rajzolóval együtt étkeztünk Ujhelyben), és hosszasan gyönyörködtettem a szememet a műalkotásban. Így keletkezett az első epigramma. Sztáray

Albert gróf Dezsőffy József gróf feleségének fivére. Ő csináltatott Kochhal egy angolkertet (több mint 50 öles) és egy nagy díszes épület tervrajzát, s én előző évben jártam ebben a honi és exotikus növényekkel és fákkal beültetett kertben, amely a sík, fátlan vidéken igen jól mutat. A sík területen három természet által lekerekített domb található – Szabolcsban nem ritka - egyik szőlővel van beültetetve, a másik tetején egy ház áll, a harmadik feléig lecsupaszított, hogy a gróf lakóháza ott állhasson. Koch zsenije itt is megnyilvánult. Mindezt el kellett mondanom, hogy érthető legyen [a vers].

Még nem küldtem el ezt az epigrammát Dezsöffi grófnak. Azonban elküldtem a Magyar Kurirnak. Azt szeretném, ha D. gróf kinyomtatva látná meg. Nevem nem áll mellette: de rám fog ismerni. A helység egykor bizonyára büszkeséggel fogja emlegetni mostani lakóit és alkotóit (Genius, Alkotó, Szépító).

Ez az epigramma a későbbi idők szellemében született. Ezt ki is mondom az utolsó sorban: most is.

Gróf Úr unokaöccse Mailáth Antal gróf hivatalnok/(aljegyző) lett. A restaurációról szóló hírt olvashatta a Magyar Kurírban, melyet ma várok. Sajnáltam, hogy heves rajongásomat a mi nemes nádorunk iránt, akivel ugyan sohasem beszéltem, de határtalanul tisztelek, nem csillogtathattam meg benne.

Őszinte nagyrabecsüléssel maradok

Gróf Úrnak