Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

az Ön Malie-ja sok örömöt lelt abban a levélben, amit Ön neki küldött. Úgy járkált vele körbe, mint babácskáival, és ölében hordozta. Ezek a természet legszentebb érzései, s én nemcsak hogy nem tiltottam ezt, hanem még szívből örültem is neki. Aztán eltettem a levelet a számára. Ön atyai tanításokat és intéseket ad neki, de ezek kevés gyümölcsöt hoznak. Örök rejtély, hogy a lélek törekvései hogyan függnek össze a testünk szervezetével. Egyáltalán nem hiszem, hogy minden testi fogyatékosságunk a mi fogyatékosságunk, s annak a nevelésnek a hibája, amelyben részesültünk, még akkor sem, ha nem tagadom, hogy mi magunk saját magunkon, amint nevelőink is, sokat tudunk javítani. Sem én, sem feleségem nem bántunk Malie-val ridegen, és sem gyermekeinknek, sem azoknak, akik környezetünkben vannak nem volt szabad olyasmit tenniük vele, amit ő nem tehetett volna meg viszont velük szemben, különbségtétel nélkül. Feleségem először tegnap részesítette őt testi fenyítésben, és még soha máskor. Ez abban állt, hogy Malie sima tenyerét a baljába vette, és jobb kezének két ujjával két ütést adott neki, és düh, vagy vehemencia nélkül egy suhintást az arcára. Ez a suhintás nem egy pofon volt, hanem egy suhintás. Ott voltam. A büntetés mellé Sophie intésben is részesítette. Az eset a következő volt. −

Az ujhelyi gyógyszerész − egy végtelenül tiszteletre méltó férfiú − lánya itt dolgozott, és elejtett némi cérnát. Malie felvette, és elrejtette azt. Linka kereste, amit elveszett, megkérdezett minden gyereket, hogy nem találta-e meg, munkáját félbeszakította. Este kiderült, hogy a dolog Malie-nál volt. Bocsánatkérés abban állt, hogy ő találta azt. Hogy miért nem szólt erről, miért tagadta le ezt az elveszett dolgot kereső Linka előtt, arra nem tudott válaszolni. Sophie emlékeztette őt az Ön levelére, a mi intéseinkre, arra, hogy gyermekeinknek nem megengedett, hogy valamit találjanak, s akkor adta neki a kézre csapásokat és a suhintást, a tanítással, hogy egyszer tolvaj lehet belőle.

Gyermekeink (sajátjaink és másokéi) itt egyformák; tegeződnek egymással, fiatalabbak, idősebbek, különbség nélkül. Az asztalnál nincsen meghatározott helyük, annál is inkább, nehogy [ezen] egymással vitázhassanak. Malie az egyetlen, aki állandóan első akar lenni. Feleségem a minap távol volt, s én a vacsorához nem tudtam kimenni, mivel gyengélkedtem. Malie civakodást gerjesztett az első székért, amely feleségem és az udvarmester [helye] között van, és négy éves Antonin fiamé, mert ő kicsi, ő igényli a legtöbb figyelmet.

Tegnap előtt konyhalányunk falusi pintánkáját (az asszony kérésére) a konyha melletti szobában tartották. A gyerekek szívesen részt vettek volna rajta. Mindegyiknek megengedtem, és a zongoramester is jelen volt. De Müller (aki a kéréssel előállt) paraszti szokás szerint megkérte a gyerekeket, hogy foglaljanak helyett, és kóstolják meg a bort és a pálinkát. A többiek kérették magukat, Malie felugrott, és még pálinkát is ivott, s szédülne a feje, ha ízlése megengedte volna, hogy meg is igya, s ha körülállók ne figyelmeztették volna, hogy ezt ne tegye. − Mindezt nem panaszként mondom el Önnek, csupán azért, hogy lefessem [Malie] jellemét, mohóságát, s tolakodását.Ő egy gyermek, s én ezt nem felejtem el, de a többiek is azok, s mégsem tesznek ilyet. − Udvarmesterünk magával hozott egy 14 éves fiút. Emilem németül kezdett el beszélni vele. Ez a fiú alig három napot volt a házban, s már jött jelenteni, hogy Malie, amikor ők az udvarmester szobájában vannak, rossz, és hogy nekiugrott Antonin arcának − anélkül, hogy az a legkevésbbé is ingerelte volna −, s mind a tíz körmével , s fogcsikorgatással és dühtől remegve összekarmolta volna azt, ha a kis komornyik nem szabadította volna ki [Antonint]. − Mi ekkor megelégedtünk azzal, hogy csak egy intésben részesítsük Malie-t, düh és büntetés nélkül, mert nem voltunk jelen, és nem tudtuk, hogy a fiú (Antonin) nem adott-e alkalmat Malie-nak erre akkor vagy annak előtte.

Malie gyenge testfelépítésű, különösen a keze gyenge. Az írást tehát − az orvos tanácsára − [eddig] kihagytuk; [Malie] most kezdi azt.

Baldovszki Mihály úr prédikátor volt Mosóczon (Turóc megye). Szolgálatát, amelyet 28 évig viselt hektikus gyengesége miatt tette le, s könyvtáros és titkár lett barátjánál, báró Révai Lászlónál ugyancsak Mosócon. Egy bizonyos Szerdahelyi úr Zemplén megyéből felkerestette őt, hogy vegye át fia nevelését. Egy Kossuth [nevű ember] − aki ismerte és ajánlotta Baldovszki urat, korábban azonban patvarista volt Szerdahelyinél − szerződtette Baldovszki urat Szerdahelyi úrhoz. − Baldovszki megérkezett, és Szerdahelyinél egy minoritát talált. Szerdahelyi megkérdezett engem, hogy nem tudnánk e hasznát venni [Baldovszkinak]. Olyannak találtuk, amilyennek elvártuk, és maradt. Moralitása nagyon szeretetre méltó emberré tette, s tekintélye nélkülözi a pedantériát. Nagyon drága barátra leltem benne.

Fejér professzor nem vesz részt többé a Tudományos Gyűjtemény [munkálataiban], amelynek szerkesztője volt 600 forint fizetését. − Trattnert azt hitte, hogy JJános Tamás épp oly jó könyvnyomtató, mint Henricus Stephanus volt. Az utóbbinak joga volt, hogy a könyvekben, amelyeket az ő üzletében nyomtattak, ezt vagy azt előírjon. Tamás János ezt miért nem tehette meg? (Ezt a szatirikus gondolatot megírtam Fejérnek és Trattnernek is.) S így ez az új Henricus Stephanus követelte, hogy legyen joga a szerkesztőtől követelni, hogy Perecsényi Nagy László közleményeit is vegyék fel, amelyeknek Trattner a prenumerációs gyűjteményekben szolgálatot tett. Ezen F[ejér] professzor (akit a Tudományos Gyűjteményben Y jelöl) összeveszett T[rattnerrel], s most azon gondolkodik, hogy Tudós Tárház (németül: Gelehrtes Magazin) címen egy új újságot ad ki. Horvát István is összeveszett Trattnerrel, és Jankovics is, s hát mindenki más is elhagyta Trattnert. − Fejér professzor panaszkodott nekem, és megírta nekem, hogy Trattner szerkesztőnek a volt pápai professzort, Mokrit vette fel. (Fejér) visszavette tőle valamennyi még ki nem nyomtatott tanulmányát, s tőlem tanulmányokat kért az új folyóirat számára. − Aztán írt nekem T[rattner] is, Mokriról hallgatott, s tőlem barátságára hivatkozva sürgető kéréssel − magasztalással és tömjénezéssel, amellye tékozló módon halmozta el a neológusokat − igen sok tanulmányt kért. − Feleletem egybehangzó volt mind F[ejér] professzor, mind T[rattner] számára. A’ meghasonlások javára vannak a’ jó ügynek igen sok esetekben nem kárára. A’ Monopoliumok a’ Tudom. országában is keveset érnek. Trattnernek pusztán könyvnyomtatónak kellene maradnia, s magát nem kellene beleártania a szerkesztésbe. Én minden ilyen vállalkozást elő fogok segíteni, amennyire erőim csak engedik, s mindent, ami bennem van, arra fordítok, hogy a Tudományos Gyűjtemény ne szűnjön meg.

Trattner megírta nekem, hogy a recenzió Beregszászi munkájáról és az Ó és Új Magyarról, a Tudományos Gyűjtemény 12. füzetében jelent meg. Fejér nem vette fel ezeket, azért − azt hiszem −, hogy ne sértse meg a dunántúliakat, s hogy ne szégyellje magát, mert azoknak, akik a neologizmus ellenében foglaltak állást, látniuk kell, hogy nagyot tévedtek. Én ebben a recenzióban szabadon kimondom nekik, hogy nem tartom magamat csalhatatlannak, s hogy abban a kötetben, amelyet Trattner tőlem már kinyomtatott, magam is találok olyasmit, amit meg kell dorgálnom: de hogy érveim a nyelvről bizonyosan igazak, és minden nemzet példái és irodalma által igazoltak. Novemberben és decemberben Lessing három mesterművét dolgoztam át (Emilia Galotti, Miss Sara és Mina von Barnhelm, olyan darabokat, amelyek örökké élni fognak, és többet érnek, mint a zseniben nem szűkölködő, sokat író Kotzebue összes mocskolása), így tettem a Wieland Stein Weisen és Salamandrine című munkáival is. S egymás után mindent, amit írtam át fogok dolgozni, s minden keménységet ellágyítok, de a neologizmusokból, amelyek bizonyosan nyelvünk előnyére szolgálnak majd, soha nem engedek. De arra kérem Önt, hogy erről egy nyomtatott lapon se meséljen.

Gróf Mailáth János talált egy arab gnómát, amely 2 sort és 14 szót számlál a Sammlerben (egy újság), s amely így hangzik: (Sammler. 1817. N^o 55.)

Sohn, du weintest am Tag’ der Geburt, es lachten die Freunde;

Tracht’, dass am Todestag’, während sie weinen, du lachst.

2 sor 20 szó

No 2. Sírtál hogy születél, nevetének rendre barátid:

Élj hogy holtodkor sírjanak, és te nevess.

rendre nach der Reihe

2. sor, 13 szó — kiváló.

Gróf Dezsőffi József.

No 3. Hogy születél, sírál, nézőid örültenek: úgy élj,

Hogy holtodkor azok sírjanak, és te örülj.

2 sor, 14 szó, szintén kiváló

Prof. Vályi Nagy Ferencz.

Vályi-Nagy professzor ezt a gnómát latinra is lefordította, itt, az én szobámban, ezekben a napokban fordította le latinra, olyan könnyedséggel, amit nem tudtam eléggé csodálni. Még inkább ámulatba estem, amikor ezt görögre is lefordította.

No 1. Flevisti natus; gavisa est plebs: ita vive, 2 sor, 14. szó.

Ut moriens gaude victor; at illa fleat.

No 2. Flevisti natus, sed laetabantur amici: 2. sor, 12 szó.

Sic vive, ut moriens plaudito: turba fleat.

Ὥς ἐφυς, εκλαυσας πικρῶς, ἑταιροτε γελασαν· 2 sor,

Ζᾶ, ὁτι κλαυσωσιν θνεντα σε, και συ γελα. 14 szó.

Amikor hazaért, megírta nekem, hogy az utolsó fordításban hibát talált, s arra kért, írtsam ki.

A magyar nyelv nagy előnye a némettel szemben a pontosság, és ez gyorsan igazolható egy arab gnóma lefordításával, amely két sort és húsz szót számlál.

A Sammler egyik számában (1817. No 55) közöl egy arab gnómát, amely német fordításban így hangzik:

A német verset két sorból és húsz szóból fűzték, mint az eredetit arab nyelven, és e német folyóirat szerkesztősége arra szólítja fel az összes európai nyelvet, hogy merjenek vetélkedni a német nyelvvel, és a gnómát éppen úgy kevés sorral és szóval visszaadni.

A magyar írók között akad három magyar költő, aki vállalkozott e viadalra, s mindhárman elnyerték a győzelem koszorúját. Gróf Desőfy József volt az első, aki a gnómát egy hexameterrel és pentameterrel, 13 szóval visszaadta. (No. 1.) Utána jött Kazinczy Ferenc (No. 2. és 3.). Az első 2 rímes sort és 11 szót számlál, az utolsó ugyanannyi sort és csak hat szót, apoftegmaszerű és rejtélyes, de nem homályos és alaktalan. Végül Vályi-Nagy Ferenc professzor úr is vállalkozott a harcra, a sárospataki református kollégiumban. No. 4. 2 sorban és 14 szóban. Ugyanaz a tudós, aki az Íliászt magyar hexameterekben fordított, e gnómának egy latin és egy görög fordítását is adta, amelyek közül a latin disztichon 13, a görög azonban 14 szót számlál.

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Sírtál, hogy születél: nevetének rendre barátid;

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Élj, hogy holtodkor sírjanak, és te nevess.

1. Du hast geweint.^* — 2. als. — 3. du geboren warst. — 4. sie lachten.^* — 5. der Reihe nach. — 6. deine Freunde. — 7. Lebe. — 8. daß. — 9. bey^* deinem Tode. — 10. sie weinen^* sollen. — 11. und. — 12. du. — 13. lachen mögest.

1. 2. 3. 4. 5.

Sírál, midőn levél:^* azok nevettenek;

6. 7. 8. 9. 10. 11.

Élj, hogy vígan^* halhass: ők keseregjenek.

1. Du weintest. — 2. als. — 3. du wardst. — 4. jene. — 5. lachten. — 6. lebe. — 7. daß. — 8. froh. — 9. du ^*sterben könnest. — 10. sie. — 11. sollen trauren.

1. 2. 3.

Sírva lettél: vígadtanak;

4. 5. 6.

Halj-meg vígan: búsúljanak.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Hogy születél, sírál: Nézőid örüljenek; úgy élj,

8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Hogy holtodkor azok sírjanak, és te örülj.

1. Als. — 2. du geboren warst. — 3. weintest du. — 4. deine Zuschauer (die Umstehenden). — 5. hatten sich gefreut. — 6. also. — 7. lebe. — 8. daß. — 9. bey deinem Tode. — 10. jene. — 11. weinen mögen (sollen). — 12. und. — 13. du. — 14. dich freuen sollst.

Flevisti natus, plausit tibi turba propinqua:

Sic vive, ut moriens plauseris, illa fleat.

Ὥσ ἐφυης, κλαυσας, γνωτοί τὲ βίοντι γελασσαν·

Ζῆθ᾿, ἵνα κλαυσωσιν θνησιν ἀτὰρ συ γελας.

Biztosítjuk az olvasókat, akik a magyar nyelvben járatlanok, hogy a négy itt közölt fordítás nem megy szembe a nyelvhasználattal és a grammatikai szabályokkal. A magyar nélkülözheti a pronomiumokat a fő- és mellékneveknél éppúgy, mint az időhatározó szóknál. A | d | o | k annyit tesz ich gebe (valamit); a |d | o | m amikor ezt vagy azt adok; a| d | l | a | k azaz téged adlak; a | d | h | a | t | o | k azaz tudok adni; a | d h | a | t | o | m azaz ezt tudom adni; a | d | h | a | t | l | a | k azaz téged tudlak adni; a | d | o | g | a | t | o | k annyit tesz, mint a latin datio, ha azt a szó, mint a lectito jó lenne, gyakrabban adom, egymás után; a | d | a | t | o | k azaz egy másik által adom; a | d o | g | a | t | o | k azaz gyakrabban (vagy egymás után) tudok adni; a | d | o | g | a | t | h | a | t | n | é | k azaz gyakrabban adhatnék, a | d | o | g | a | t | h | a | t | n | é | k az egy másik által ismételten tudnék adni. — K | é | z azt jelenti Hand; k | e | z | e | m azaz meine Hand; k | e | z | e | d | azaz deine Hand; k | e | z | e azaz seine Hand; k | e | z | ü | n | k azaz unsere Hand; k | e | z | e | i | m azaz meine Hände; k | e | z | e | i | n | k | azaz unsere Hände. Már ebből látnivaló, micsoda pontosságra és tömörségre képes a magyar nyelv. Nincs hely itt arra, hogy e témát részletesen kifejtsük. Még csak annyit mondunk, hogy a magyarok nyelve az egyetlen az általunk ismertek közül, amely a görögök és rómaiak prozódiáját a magáénak mondhatja. Nálunk a szótag, amely rövid volt, meghosszabbítható, ha a hangsúlytalan magánhangzó után két mássalhangzó következik. Ez okozza, hogy [a magyar nyelv] oly zengő, és nyugodtan összemérhető a hellének és a rómaiak nyelvével.

Legdrágább Barátom, kérem, küldje be ezt valamelyik külföldi újságba. Mailáth gróf talán beiktatja majd Hormayr Archivjába. − Malie örömmel fogadta az Ön ajándákát. Glatz itt is Glatz. − A Monum. harmadik kötetének 35 példányát tegnap vettem kézhez. Már a könyvkötőnél van. − Barátságunkra kérem, küldje el nekem az Ön kassai Vettere által Hormayr Archivján 1817-es évfolyamát átnézésre. Vissza fogom küldeni Önnek. Válaszolnom kell Berzeviczynek. −

Trattner kinyomtattatott egy hirdetést a Tudományos Gyűjtemény folytatásáról, ami neki (vagy Mokri professzor úrnak) dicsőségére válik. Én bizonyosan nem vagyok az, aki a meghirdetett árra igényt formál: de a Tudományos Gyűjtemény így sok munkatársra szert tesz, és Fejér többé nem akasztja meg e folyóirat megjelenését.