Törökbálint, 1817. szeptember 9.
Nagyságos Uram!
A baráti szívélyesség, amellyel engem fogadott, s a szimpátia, amelyet irányomban már korábban is tanusított, arra biztatnak, hogy Nagyságodat kétszeres kéréssel terheljem: az első: világosítson fel arról, hol találhatok egy alapos útmutatást a magyar prozódiáról? Ha nem lenne ilyen könyv, akkor kérem Önt, vázolja nekem a magyar versmérték alapjait, hogy ne sötétben tapogatódzzak. A második kérés: Nagyságod, aki Erdéllyel sokszoros kapcsolatban áll, meg tudná-e szerezni nekem a Rákóczi-nóta kottáját? Nagy kár lenne, ha ez az igazi nemzeti darab idővel elveszne, meg kell menteni az enyészettől.
Ajánlom magam nagyrabecsült feleségének és bízzon határtalan nagyrabecsülésemben, amellyel maradok
Nagyságodnak
készséges szolgája
Gróf Mailáth János