HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1812. február 21.
Széphalom, 1821. február 21-én.
Legdrágább Barátom!
Cserey hallgat. Számomra ez semmi esetre sem annak a jele, hogy javaslatom iránt elutasítóan érez, meglehet azonban, hogy ebben az évben is Kolozsvárott töltötte a farsangot, apósa birtokán, ahová Krasznára címzett leveleim nagyon későn érkeztek meg. Türelmetlenkedés nélkül várom válaszát, legalábbis aggodalom nélkül, hiszen szilárd reményem, hogy a javaslatot el fogja fogadni. Nagyváradról sem kapok híreket. Őszintén megvallva kevés örvendeset várok onnan: a gyülekezetek, amelyek éppen most alakulnak, mindenekelőtt arra a férfiúra gondolnak, akit meg kell választaniuk, s ez a már rég kiválasztott lesz. S úgy hiszem, hogy a nagyváradiak olyan lelkipásztort óhajtanak, aki magyar nyelvű megyéből való, a magyart nem csak érti, hanem folyékonyan beszéli, amelyben Ön (ha nem tévedek) nem eléggé jártas. Nem lehetetlen azonban, hogy Önt oda hívnák, s akkor abban a szerencsében lenne részem, hogy évente legalább egyszer láthatnám, s még a mai nap folyamán újra írok Lányi archivárius úrnak. Oly kevéssé óhajtom Önt fekete csuhában [látni], amely előttem − ha azt olyan férfiak mint Cleynmann Bécsben viselik − bizonyosan nagyon helyes, nagyon tiszteletreméltó, ha egy udvarmesteri álláshoz járul; ön azonban másra hívatott, s egy igehirdető vagy udvarmesteri állás hátráltatná Önt a szebb hivatásban.
Hogy a Monumenta Hungarica tervezete meghiúsult, igazán nagyon sajnálom. Weber, akit én nagyra becsülök, és nagyon szeretek, ezt senki másnak nem, csak magának tulajdoníthatja. Ha valaki ilyesmire vállalkozik, akkor nem kell megriadnia a hirdetési költségektől Dr. Decsynél és Kulcsárnál. Ha Weber helyében letettem volna, a hirdetést magam nyomtattam volna és Decsynek és Kultsárnak annyi példányban küldtem volna el, hogy ők azt háromszor mellékelhették volna lapjaikhoz. Az Almanachnál is melléfogott, s képzelem, micsoda elhasznált betűkkel nyomtatta, durva, sárga papírra. Weber semmit nem nyomtat elegánsan, az almanachokat pedig úgy kell.
Kár, hogy Beyfang csődbe jutott, és nem folytatják a lipcsei Literatur Zeitung kiadását. Ne hagyjuk, hogy e veszteség megkárosítsa az Annalent.
Három hónappal ezelőtt megkérdeztem az Ön édesapját, nem lenne-e hajlandó a 100 forint helyett, amelyet kölcsönadott nekem, egy hordó hegyaljai bort elfogadni, amelynek jó minőségéért jótállok. Édesapja a kötelezvényt eltépve küldte vissza, és belement a javaslatba. A bor mostanáig már eljuthatott hozzá. Mivel ezt a fajta bort, és ezt az 1810-es évjáratot 200 forintnál is drágábban adják, arra kérem őt, hogy a fennmaradó összeget ajándékozza Önnek, nem az én, hanem a saját nevében. Pincémben nem volt több négy hordónál ebből a fajta borból, s egyet éppen ebben a hordóban küldtem ajándékba íróink egyikének. Egy hordót adtam egy másik [írónak], nem a hegyaljaiból, hanem a regmecziből, amely egy savanyú, könnyű, kellemes asztali bor, így hát pincémben valóban nincs, csak egy átalag ivóbor, amellyel be kell érnie házamnak, mivel én és asszonyom vízisszák vagyunk. − Ez oktalanságnak is nevezhető: de az okos emberek nem mindig az én embereim. Én nem óhajtok hozzájuk hasonlítani.
Szívbéli köszönetem Klamer Schmidt episztoláiért. Mellékelem az árukat. Herder írásaiért 120 forinttal tartozom Cottának, s nincs ezüstpénzem. Amit félretettem, azt is könyvekre költöttem. Ha most kellene kifizetnem, Herder írásai olyan summába kerülnének, amelytől égnek állna a hajam. Ha van tanácsa, ossza meg velem, miként s mikor fizessem ki őt. Egész vagyonom annyiból áll most, ami az előző évből maradt, két átalag tokajiból, amely arra van félretéve, hogy adósságaimat, amelyek nem a kisebbek közé tartoznak, fedezzék, mert minden adósságomat törlesztettem a kereskedők, gyógyszerárusok és iparosok felé.
Mellékelem Önnek egyszersmind ma ötven hónapos és tizennyolc napos leányom kalligráfiai próbálkozását. Február elsejéig nem vett tollat a kezébe, s én csak akkor tanítom őt, amikor ő akarja, és nem tovább, amíg ő akarja. Sophie néhány hete kezdte el tanítani neki az ábécét egy ábécés könyvből. Az asztalnál tanítottam egy villával a | , késsel és villával az X, és a pohár peremével az O [formáját]. A gyermek mindent leutánzott, és sok örömét lelte az Y-ban, amelynek hangzása különösen tetszett neki. Felmászott a kanapéra, és kiáltott, mikor a könyvbe, amelyet olvastam, belepillantva felismert egy O-t: O, I, V és egy kis y. Az utolsónál, mivel a kis y és a nagy Y formája erősen különbözik, nem kevéssé lepődtem meg, s megtanítottam neki a H-t is. Mivel ő ezt összekeverte valamelyik másikkal, fogtam a tollat, és és lefestettem a H-t és az általa tévesen H-nak nevezett betűt egy papírra, és nem gondoltam kevesebbre, mint hogy tovább vezessem. Ő magától megfogta a tollat, és az én H-m alá festett egy [rajz]. Ἑυρηκα kiáltottam, és február elsején ceruzával írt betűk után [írt]. Jött egy könyvkereskedő, és vettem tőle leányomnak képeket, amelyeket szétvagdalhatott, s ő megosztotta velem óhaját, hogy azokat kázméri nagymamája, nagynénje, és Valentin, Alexandre és Török Napoleon nevű kuzinjai között szétossza. Akkor fel kellett írnom e neveket a képekre, és a címzés helyén az ő kezével írva ez állt: Cadeaux dʼ Eugénie. Így csábítom őt a tanulásra, s ez úgy megy, anélkül, hogy észrevenné, hogy már leckéket vesz. A gyermek sok ügyességet és gráciaarcot kapott a természettől.
Nyolc nappal ezelőtt Kisnek egy szonettet és három epigrammát küldtem. Kérje meg Lajost, hogy másolja le az Ön számára. Az epigrammák közül kettő van olyan értékes, hogy helyet kapjon a görög antológiában. Mindez talán beképzeltségnek hangzik, de ez az igazság. Repes a szívem, hogy egy Pászthorynak és egy meg nem nevezettnek ilyen halotti áldozattal szolgálhattam. − Csehek voltak a lengyelek között. Mondja meg nekem, hogy a Schachtzitz a Schlachta helyett jó-e lengyelül, s az első nem annyit tesz, mint nevetséges apró nemes? NB. A Szlachta egy nomen collectivum: nemes, előkelő. A Szlachćić nemesembert jelent (urodzony: született nemes, nezyniony: szerzett nemességgel bíró személy)

Schlachtittzá tett a’ Születés: a’ Múzsa nemessé.
Ezt ha becsűlni tudod, nézed e nagynak amazt?

[németül:]Geburt machte dich zum Schlachtzitz, die Muse zum Edeln: Fühlst du diesen*
<jenen> |diesen| [Betoldás a törlés fölött.]
Vorzug: kannst du jenen für etwas großes ansehn?
Éljen boldogul!