Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Újhelyi postánk nyolc napja kimaradt, de ma meghozta az Ön e hónap másodikán kelt baráti levelét. Szívélyes részvétem amiatt, ami Önt érte, és az kívánom, hogy gyorsan múljon el a láza. Rossz vendég az ősszel. Igyekezzék megszabadulni a pimasztól.

Nálunk is iszonyatos a drágulás, de Önöknél még inkább. És még mi áll előttünk! Nagyon gyakran gondolok Kisre és Önre. Kisem se gazdag, ahogyan a leveleiből tudom. Milyen istenünk lehetne Festetics és Széchényi, ha azzá tudnának és kívánnának lenni! Miközben még az Isten se tudja irányítani a nyomorúságot; megtenné, ha tehetné; de oly isteni az öröm, jót tenni, és a kis jótettek által a jót segíteni! Oh, a szép idők, mikor Born tehetségeket húzott elő és támogatta őket, mikor arra az útra vezette Sonnenfels ökör-jegyzőt (így nevezte magát Ratschky már udvari fogalmazóként a bizalmasai körében), melyen azután állami tanácsos lett! Feloldódott kötelék, amely azzal dicsekedhet, hogy még a nem szövetségeseket is pártfogolta, és elmúlt a hatása a szép, tiszta szövetséggel. Most összefüggéstelen erők munkálkodnak; és hogy munkálkodnak ezek!

Köszönöm, hogy kiállt – részemről már az elnevezés miatt is gyűlölt – a nemesi konviktusnál a derék Asbóth nemesi szívéért, és nem a meglehetősen kétértelmű Festetics mellé állt; akire soha nem tudok nyugodtan gondolni, ha eszembe jut, hogy alig fogadta Kisünket. Nagyjaink még annyira hátramaradottak, hogy nem értik meg, hogy csak akkor tűnnének nagynak, ha érékelni tudnák az olyan férfit, mint amilyen Kis. Nemeszisz megbosszulja, hogy nem tudják megérteni ezt.

Barátom, nem kerül a szeme elé kis Lajosunk. De gyakran látja a felejthetetlen Németh fiát, a kis Aristippet, Asbóth unokaöccsét. Legyen igen fontos ez a fiú Önnek, és tegyen meg mindent azért, hogy azzá váljon, amivé egy Németh fiának válnia kell. Nagyon aggódom amiatt – anélkül, hogy olyan magyarázatokba bocsátkoznék, amelyek különben is feleslegesek volnának, mivel ismernie kell a körülményeket –, nagyon aggódom amiatt, hogy szüksége van egy olyan vezető barátra, mint Kis és Ön. Higgyen nekem, a fiú miatt is kívántam, hogy Sopronba menjen; és ha én nem pártolom barátilag a fiút; úgy a gyermekeim sem fognak találni majd senkit, ha én már nem leszek.

A szív eme fellobbanása közben jelentem, hogy Sophie október óta az anyaság minden jelét mutatja. Elvarázsolna, ha asszonyom negyedik szülésekor is egy leány atyjává tenne.

Ráakadtam a Wiener Annalen szeptemberi számára, amikor november 10-én Újhelyre utaztam, hogy ott letegyem Szemere Pálomat, (48 órát volt nálam). Elolvastuk Pápay művének recenzióját, és elégedett volt ezzel a cikkel. Nagyon jól sikerült; örömömet leltem eme munkámban. Nekem úgy tűnik, hogy így jobban sikerült, mint a lipcsei Literatur Zeitungban – nem a történelmi rész elhagyására gondolok, amely a lipcsei lapokban oly találóra sikeredett. Nagyon óhajtanám tudni, hogy mint vélekedik erről Kis prédikátor úr. – Szemere elolvasta Kisfaludi Regéjinek recenzióját, és ellentmondott a recenzensnek. Belenéztem a lapba, és úgy találtam, hogy a recenzió nem ugyanaz, mint amit kidolgoztam. Gratulálok a bókhoz, amit a recenzens Kisfaludy úr a 414. oldalon a harmadik bekezdés az utolsó hat sorában tesz. Egyszerűen csak ez volt terv? És minden dísz tettetés?

Belenyugszom, hogy nem hozták le a lipcsei Literatur Zeitung lapjai a Napóleon menyegzőjére írt költeményemet: de azt kívánom, hogy lehozzák Kézy verseit. Mostanáig a kitűnő ember Heynéjénél van. Nem írt senkinek, és ez egyrészt méltányolandó, mert nem vitt magával sok pénzt. A szuperintendencia segíti, de még akkor is, ha 5000 f-t adna neki, nem kapna meg többet 800 f-nél, mivel ilyen sokat veszít az értékéből a papírpénzünk.

Pethe tehát az a matematikus, akinek a hirdetése nemrégiben megjelent a Magyar Kurír lapjain? Köszönöm az érdekes jegyzetet. Nagyon tetszett, amit a hirdetésében találtam. Mondja ezt meg neki, ha egyetért vele, hogy ez vígaszt hozhat neki. A férfi jobb sorsra érdemesnek tűnik, és megmaradnak a már elfeledett ökonómiai újságoknál szerzett érdemei. Nagyon szeretnék egy példányt, mivel ez idáig nem kaphattam meg; – amikor megjelentek, én minden emberi érintkezésen kívül voltam. – De hogy lehet az, hogy Festetich nem tartja meg az ilyen férfit, aki ökonóm és jól is ír magyarul? Az egyedüli Asbóthon kívül senkit sem ismerek, aki melegséggel, igen, panaszkodás nélkül beszélne az agyondicsért mecénásról.

Szemere azt mondja: Puky Ferenc tanácsnok nem kapott választ a spiritus magyar nevéről kiíírt jutalomkérdésre (Zrínyi Miklósnál már szelet – de mivel a szelet nem más, mint a szelés, és a szelés a metszés szinonimája, jobb a szellem, mint kellem, a szelelésé összeolvadás révén szellés). – Balla Antal se kapott az univerzum magyar nevére (általam egyetemnek; az universalis egyeteminek, és az universitas egyetemségnek elnevezve). Tegnap láttam hozzá, és most ki akarok dolgozni egy kis tanulmányt az új szókról. A kérdés megoldása semmibe sem kerül nekem. De eközben sok olyant is el szeretnék mondani, amikről nem akarnak tudni a műbírálóink és szerzőink. –

Legbarátibb ajánlásaim a legszeretetreméltóbb férfinak. Küldök két epigrammát a Tövisek és virágokból.

______________________________