Széphalom, 1810. augusztus 28-án.
Legdrágább Barátom,
augusztus 10-én kelt levele talán már több mint nyolc napja nálam van. Bocsássa meg, hogy ilyen későn válaszolom meg. Megint betegeskedem; elkaptam a sárgaságot Sophie-tól, ezen kívül az utálatos állapoton kívül még háromnapos lázam is van, és mi több mindkettőnél, a tüdőmben érzem a júliusi fekvőbetegségem gyulladásának fájdalmát. A Jóisten azt akarta, hogy ez ne nyugtalanítson. – Elhiszem, hogy a feleségét, drága Barátom, megrémítette a nem várt drágaság és sajnálja, hogy a szomolnoki utálatos katlanból a békés Sopronba költözött. Vígasztalja meg őt! E a drágaság a mi sorsunk is; ma a dézsa búzát 30 f-ért adták Újhelyen. Egy pár kordován csizma 30 f-ba kerül nálunk és Kassán. Drágább Sopronban sem lehet. És micsoda kilátásai nyílnak meg ott, amelyekben Szomolnokon nem volt része! Én leginkább Bécs közelsége miatt kívántam Önt Sopronba. Belátja, mely előnyöket biztosít ez akár még anyagi tekintetben is.
Nagy örömmel hallottam, hogy Kisünk oly barátságosan fogadta Önt. Szép lelke nemességétől valami ilyesmit vártam. – Mostanra már nem csupán látásból ismeri szeretetreméltó és tehetséges fiát, Lajosát. Érdekelnek Németh Aristippel. Arra kérem, legyen olyan jó és küldjön részletes híreket róluk, túlzás nélkül, de egyben fenntartások nélkül. – Lajos tehetséges és szépen haladt előre; két korrektúrázatlan ódafordítása van nálam, az egyik rólam szól, a másik Napóleon Ön előtt is ismert Hymenæumjáról (ha szabad így neveznem), bámulatosak. Soha nem gondoltam volna, hogy egy gyermek értheti ezeket, és Lajos csak kevés helyen értette félre. – Küldök neki egy Csereyhez szóló episztolát, amely éppen előttem fekszik. Kérje meg a fiút, hogy fordítsa le Önnek, de csak akkor mutassa meg, ha az apja már kijavította a munkáját. E mű azokat érint, akiket boldogan nevezhetek magaméinak. Minden dolognak több oldala van, így annak a dolognak is, amelyről ott beszélek. Ön is mondana talán néhány általam is megfogalmazott dolgot. Magának pedig azt mondhatná, amit nekem kellene Önnek mondanom. Csak a romlatlan, meg nem romlott emberek között van helye a köztársaságnak; ehhez a nagy, csodás ideához túl kicsi mai Európánk. Franciaországnak szerencséje van Napóleonnal, az utálatos pentarchiában boldogtalan volt, és elsüllyedt volna. Bizonyára Washington is megragadta volna itt a gyeplőt, bizonyára megkoronáztatta volna magát. Az ochlokrácia rettenetes. – Nem tudom, hogy mit fog szólni Cserey ehhez az episztolához. Nagy Ferenc többet adott puszta tetszésnél; és vele két jobb koponyát. Arra kértem Csereyt, hogy nyomtassa ki az erdélyi országgyűlésen. Szívesen küldenék valamit az Ungrische Miscellen számára, de még nincs hozzá időm, se erőm. Vegye rá Hartlebent, hogy folytassa ezt az újságot. Levélírás közben vendégek vannak nálam, és pillanatonként megzavar a zajongásuk. Adja át csókomat Lajosnak és Aristippnek és Amélie-mnek. Kist és Önt szívemből ölelem. –