HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1810. május 30.
Széphalom, 1810. május 30-án.
Legdrágább Barátom!
Képzelje el, milyen lehetett számomra megkapni a bécsi Annalen áprilisi számát és benne találni az életrajzomat! Bizony megakadályoztam volna, ha megsejtem, hogy Ön be akar mutatni a nagyközönségnek még az életemben. Nem vagyok ellene a nyilvánosságnak, és nem is vagyok oly mogorva, hogy túlságosan irtóznék a nézők pillantásaitól. Ha építnék egy házat, azt is úgy tenném, mint a nemes rómaiak, hogy mindenki előtt nyitva álljon betekintésre. De mégiscsak feltűnősködés az élő személy életrajza. Soha nem tudtam elfojtani az ez iránt érzett ellenszenvemet. Nos, ez már megtörtént; nem marad semmi más, mint szabadon és megjátszás nélkül beismerni ezt. Mivel Ön a szerzője, egyáltalában nem bánt engem a dolog. Önt szívből szeretem, amint eddig, úgy ezután is mindig. Akkor mondjon el rólam mindent, amit akar és tud, ha egyszer majd meghalok. Akkor már majd jogában áll, hogy azt is elmondja, amit még távolról sem szabadna érintenie.
Apósom már nem fog sokáig élni. – Május 27-én fordult felém először azzal a bizalommal, ami a Sophie és irántam való tiszteletének és szeretetének legtisztább bizonyítéka. Remegő kézzel címezte: „az én drága Sophie lányomnak és az Ön tiszteletreméltó férjének, Kazinczynak” ez még gyakran meg fog ríkatni, és oly becses lesz a számomra, mint Sztricsák úr (Ön ért engem) díszítése. Most még nem szabad elmondanom, hogy mit tartalmaz ez a megbízatás: de mihelyst meghal, Önnek is tudnia kell. Vegytani titkai is a kezemben vannak. – Tegnap az ágyánál voltam. Majdnem egész nap aludt, és fizikai szerveiben szinte semmi élet sincs, mindez mégis úgy, hogy még fel tud kelni. A világ számára meghalt. Egy orvosnak és egy papnak gyakran van alkalma haldoklót látni. Cajetan Rogendorfon és az apósomon kívül én már hosszú évek óta nem láttam haldoklót. A halál elmúlás. De elválás is!!! Ha nem lenne az, mibe kerülne megtenni a lépést! Az ember elalszik, és nem tudja, hogy itt volt. A hit tanítja meg, hogy mi következik: – számomra legalábbis a filozófia nem mond semmit erről. Nem állítok erről semmit, de nem is tagadok semmit. Lehetséges: de ki fejti meg mindazt, ami lehetséges!
Vajon Matthias Franz átadta már a csomagot? Ha tudná, hogy ez mennyire aggaszt! Arra kérem, azonnal szóljon, ha megkapja. Júniusban újra vásár lesz Újhelyen. Akkor magam járok utána. Az Ön számaihoz még hozzá sem értem. Egy ideje olyannyira elhalmoznak a legkellemetlenebb teendők, hogy szinte még egy könyvet sem tudtam a kezembe venni. – Éljen boldogul, legdrágább, legkedvesebb Barátom!