HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1810. május 17.
Széphalom, 1810. május 17-én.
Legdrágább Barátom!
Rendkívül aggódom az embereim által a mecenzéfi vaskereskedőkkel Önnek küldött csomag miatt. Most úgy látom, jobban tettem volna, ha visszatartom addig, míg nem megy alkalmatosság Kázmérról Kassára. De hisz ismerik itt, aki itt járt Mecenzéfről. Fel fogom kutatni a csomagot, ha nem kapná meg a következő vásárig, amit azonban csak júniusban tartanak. Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ezt kapja jutalmul felbecsülhetetlen jóságáért.
A Magyar Régiségek recenziója az 1809-es hallei Allgemeine Literatur Zeitungban váratlan örömöt okozott. Sokat tanultam belőle. Nagyon kellemesen érintett a recenzens rólam szóló 11 szava. Nem akarom ezt a 11 egymás mellett álló szót elismételni, de könnyen kitalálja. Ez kedvesebb nekem minden tömjénnél. Már annak is örülök, hogy ezt az életrajzomnál korábban mondták ki.
A Kázmérra menő levelet egy órával a kézhezvétel után elküldtem.
Nem kívánom, hogy Késmárkra menjen, jóllehet mégis jobb lenne, mint Szomolnokon maradni. Halgassa csak, mit írt nekem Kis április 30-án.
Rumit mi választottuk, s’ úgy volt meghatározva, hogy még az nap elküldettessék neki a’ Hívó-levél. De harmad nap múlva ismét Conventünk lévén, ez ismét megváltozott. Rajts, ki Gymnásiumunknak már eddig is helyrehozhatatlan károkat tett, itt is Konkolyt hinte. Ellenére volt neki Ruminak választása, de ellenére is meglett a’ választás. Utóbb annyit áskálódott, hogy csakugyan felforgatta a’ rendet. Nincsen, barátom, eggy is Conventünkben, a’ ki ezt az embert ne kárhoztatná: de már Kralovánszkit holtig és talán halálra üldözte, ’s Conventünk azt találá, hogy mivel Rumival sem bánnék jobban, ’s mivel üldözéseit akadályoztatni lehetetlen, nem volna tanácsos azt a’ jó embert szerencsétlenné tenné. Azért Barlát a’ Győri Rectort hívtuk-meg, ki tanítványa lévén Rajtsnak, megalázást várhat tőle. Nem tudjuk, eljő e ez vagy nem: ha nem jő, annál kétségesebb ’ bizonytalanabb lesz dolgunk. – Csudálatos sorsa van Gymnásiumunknak abban, hogy Rajtsot az oskolára nézve minden értelmesek haszontalannak fői károsnak is tartják, ’s még is, minthogy csaknem mindenekkel atyafiságban van, és hibáji nem qualificálják egyenesen a’ hívataltól való megfosztásra, szabadon legalább gátolhatatlanúl űzi rossz mesterségét.
Barátom, tájékoztatom a fentiekről, hogy enyhítse jogos tartózkodását. Az ördög pokollá tette volna az életét.
Május 14-én Újhelyen restauráció volt. Röviden és egyszerű szavakkal mondott köszönetet a főispán az inszurrekciónak 15-én, és előhívatta Budaházy Pétert. Azt az ezüstérmét akasztotta a dolmányára, amelyet azzal szerzett, hogy élete kockáztatásával kimentette a csatatérről báró Barkóczy Antal lovassági kapitányt 1809. június 14-én Győrnél, miután annak jobb lábát ellőtte egy golyó. Azután felolvasták a Dessewffy József gróffal októberben benyújtott előterjesztésünket a Győrnél elesettek emlékművéről. Kinyomtattatom én, ha a vármegye nem teszi meg. Már elhatározták, de ilyesmit ritkán kiviteleznek. A kérdések ezek voltak: 1.) Hol álljon az emlékmű. 2.) milyen rajz alapján. 3.) latin és magyar feliratok választhatók. A latint választották, mert az latinul volt! – Azt javasoltuk, hogy kerüljön az Ujhelyről Patakra vezető kocsiút elé, a kőfeszület közelébe. A Hungaria in parabolis [ʼMagyarország szóképekbenʼ] szerzője azt mondta: hordják-el onnan a’ Crucifixust! és ezt rezzenés nélkül, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgát mondaná. Nem katolikus egyházfiak ragadták magukhoz a szót, hanem a főjegyző, akinek éppen Szirmay udvari tanácsos akadályozza további előrejutását. Szarkazmussal és nevetve vetette ezt a szemére, de rajta is csak nevettek. Szirmay nyugodt hangon mondta: miért ne? A kereszt a legmagasabb helyen áll ott; a kereszt bizonyára jobb helyet is találhat a környéken. – 7 évvel ezelőtt nem engedték volna ezt ilyen nyugodtan kimondani.
A főispán elolvasta Kézy verseit, el volt ragadtatva, és kifejezte óhaját, hogy beszélni szeretne vele. Hívattam, és május 15-én bemutattam a főispánnak. A főispán megígérte, hogy Degennél kinyomtatja a verseket velinpapírra, és így átnyújt száz példányt az udvarunknak, százat a francia küldöttnek. Mivel Kézy Párizsba megy majd, külön beajánlja a küldöttünknél. Kézyt Újhelyen csodálattal és nagyon jósággal fogadták. Még néhány ilyen eset, és Zemplén új eszmékre ébredhet a tudósok által.
Vay generális, akit már két éve nem láttam, itt volt, és alig tudtunk elválni. Ő az én emberem. Szomszédom volt a társaságokban, a főispán asztalánál, vagy sokkal inkább én az övé. Megígérte Somsich hátrahagyott latin költeményeit másolatban. A főispánnál vannak. Ki kellene nyomtani, ha nálam lesznek; de hallgatok, amíg meg nem kapom őket. – A restauráció gracchusi volt, és megbuktatták a mindenható tekintélyt kivívó Lónyayt. Felállt az asztaltól és szónoklatot készült tartani, amikor rájött, hogy semmit nem tehet, mert a főispán nem jelölte a kliensét, a tolcsvai Szirmay Antalt. Azt beszélik, így kezdte:
# Ambár [!] Méltóságos Szirmay Antal Ur candidálva nincs stb. stb. A főispán megparancsolta, hogy üljön le. Ő nem akart. Parancsolom, utasítom, elrendelem, amit a főispán a király nevében, a nép Szirmayt kiáltott, erre a főispán kihúzta Szirmay Tamás és Szirmay Antal neveit a helyettes alispáni hivatalra pályázók sorából. Így egy Szirmayt sem választottak meg.
Éljen boldogul, legdrágább Barátom! Igen fáradt vagyok az íráshoz. Szívélyes üdvözletem hitves asszonyának, és csókolom a lányom.
_________

# a kis teremben voltam, mert nem akartam, hogy agyonnyomjanak.

Vay generális azt mondta nekem, hogy Báróczy ráhagyta a kocsiját két lószerszámmal együtt. 25 000 f-t és a kéziratait hagyta az enyedi iskolára.
_________

A sógorom, Török József Napoleon Stephan Johannak kereszteltette a május 10-én született fiát.