Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

tegnap átadtam Pápay munkájának recenzióját a két szilvási Splényi bárónőnek, akik meglátogatták szegény apósomat. Azt mondták, hogy állítólag egy hét múlva érkezik meg a kis csomag az unokafivérérhez Kassára. Írja meg, hogyan ítéli meg a tanulmányomat, mihelyst egybevetette a recenziót a művel. Mindenben járjon el a belátása szerint; csak arra az egyre kérem, hogy ne suhogtassa az ostort Pápay felett. Sok szelídséggel bántam vele, és úgy hiszem, hogy megkíméltem. Enyhítse ezt a kritikát, ahol enyhíteni kell. Nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Ő kiváló férfi, melegszívű és tiszta fejű. Valaha kálvinista volt; a fivére katolikus lett és őt is azzá tette. [„]Megmaradnak a nyomai![”] Horatius. De Arimathiai Józsefhez hasonlít; és a Révaival való ellentéte arra bírta, hogy megvádolja a kálvinistákat, ahogyan ezt látni fogja a recenzióból is.

A feleségem vasárnap jött meg Kázmérról, és úgy döntöttünk, hogy kedden ismét odamegyünk, mert szavát adta a Splényieknek, hogy látogatásukkor Kázméron lesz. Siettem hát hétfőn, hogy a kis csomagot odaadjam a két barátnőnek, mert ők hetente küldenek Kassára. Csak akkor jutott eszembe, amikor megjöttünk Kázmérról és Szemerének megírtam, hogy mit mondtam fejből Pápayról, nem papírról (amim már egyáltalán nem volt), hogy hibát vétettem görögül. Ypszilonomániát mondtam kétszer is, ahol csak Ypszilomániát kellett volna mondanom. Ugyan tudtam, hogy ezt magától is ki fogja javítani: mégis nagyon kérem erre attól félve, hogy esetleg átsiklik majd rajta a szeme.

Ha a hallei Literatur Zeitung kiegészítő füzeteit olvasssa, lapozza fel a Pápay művéről szóló recenziót az 1808. november 22-i, 139. számban, és látni fogja, hogy mit mondtak ott róla. Talán Berzeviczynek megvan. Ossza meg velem, ha valami figyelemreméltót talál. A magyar grammatika és poézis terén kevésbbé vagyok járatlan, mint másban; így talán abban a helyzetben vagyok, hogy mondjak erről valami jót. A magyar művek recenzeálói nem kompetens bírák a hallei Literatur Zeitungban.

Az irodalomtörténetben a kalendáriumok rovata kiegészítendő:

Egyedúthi 1572-ben, Bécsben Steinhoffernél kiadott egy magyar kalendáriumot. Ezt a kalendáriumot Verantius Antal egri püspöknek ajánlották. Egy példány a budai jeszenicei Jankovich Miklós kamarai titkár úr gazdag régiséggyűjteményében van. –

Itt van még valami közbeiktatandó, a túl, rám, jotta és ipszilon közé, vagy mindezek után:

A szerző azt mondja a 224. oldalon, körülbelül a 20. sorban, hogy a magyar nyelv géniusza szabálytalan módon használja a participiumokat, miközben a passzív participiumot aktív participiummal fejezi ki. Pl. festek én festek (activum) festettetem festve vagyok (passivum) (mert festetem festetek). A praeteritum participii activi festett, és a passivi (mivel festetett a festetek-ből, festetek, jön) festettetett. Azt mondjuk, ein gemahltes Bild nem festettetett, hanem festett kép.

passivum activum

Révai szerint participii præteritum passivummal kellene kifejezni a festettetett, ezt a németül passzív értelemben vett szót is, legalábbis a tanítványai tiszteltetett barátom-ot (verehrter Freund) mondanak a szokásos tisztelt helyett. De, ahogyan Pápay a 224. oldalon nagyon helyesen mondja, az általános használat ezt úgy szankcionálta, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megszeghetjük itt a szabályt. Annál is inkább, mert nem okoz kétértelműséget; mivel ez az aktív időforma a legritkább esetben használatos aktív értelemben. Festett orcza az festett arc, tehát passzív, és a kar, amelyik vág, magyarul sem vágott kar-ral fejezhető ki, hanem a némethez hasonló módon körülírással, az a’ kar, melly vágott. A vágott kar mindig egy olyan kart jelent, amit elvágtak. – Tehát itt a révaiánusoknak nyilvánvalóan nincs igazuk a szigorú aprólékosságukkal, és a recenzens egyetért a szerzővel. A németek is azt mondják Bediente és nem tartanak attól, hogy nem értik meg, s ezen nem a kiszolgált urat értik, hanem az urát kiszolgáló szolgálót.

Mivel be kell és be akarom tapasztani Pápay sebeit, így arra kérem Önt, hogy szánjon egy kis helyet ennek a bekezdésnek, és egyáltalán enyhítsen minden kifejezést. Tehát ne mondjon olyat sem, hogy szinte teljesen érdemtelen a grammatikai rész, hanem hogy sok érdem nélküli, vagy valami ilyesmi. Annál inkább sikerülnie kell a hízelgésnek a mű végét és a történeti rész kivonatát illetően. Kérje meg őt, hogy végül is írja meg a második kötetet, amelynek sikeréhez még nagyobb reményt fűzünk, mert jól és könnyeden ír, és mert ért gondolatai logikus kifejezéséhez, amihez Magyarország írói nem igazán értenek, és tanulmányozta Cicerót, Quintilianust, Hugo Blairt stb.

Emlékszem, hogy nemrégiben jeleztem Barcsay halálának napját az évszám utolsó száma nélkül. Egészítse ki. 1806. március 3-án halt meg.

Ha ír Dollnak, úgy arra a baráti szívességre kérem, kérje el tőle Schlüter Sallustiusát (németül és latinul), azután Abbtét, Meissnerét és Weinzierlét. Szerezze meg, bárhol is is tudja, és küldje el Önnek, mihelyt lehetséges. Nagyon le fog kötelezni ezzel, mert végre el szeretném készíteni Sallustiusomat, és ehhez minden elérhető fordításra szükségem van. Gyakran épp a legrosszabb fordító és előttünk dolgozó világítja meg a dolgot.

Ön talán levelezésben áll egy szászországi tudóssal, kérdezze meg őt, vagy egy antikváriust melyik az a (folio nagyságban nyomtatott) könyv, amelyben az alábbi rézmetszetek találhatók:

Metszet, amelyen bemutatásra kerül, hogy Svédország fenséges királya (ez X. Károly volt) miképpen fogadta önnepélyes keretek között Erdély főméltóságú fejedelmét (II. Rákóczy Györgyöt) Moidlbositze mellett 1657 április 1-én.

Erich Jönson Dahlberg helyettes főtábormester élőben rajzolta. J. le Pautre faragta.

Több rézmetszet van fektetett formátumban. És mennyibe kerül? Ezt a baráti szívességet is jótéteményként fogadom.

Megkapta már a kis csomagot Kassáról?

Itt van Kézy szép verse. – Apósom megismétli a fiúval kapcsolatos kérését. Írja meg, vajon talált-e már. Maradok legbensőbb nagyrabecsülésemmel és barátságommal.