HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1809. november 11.
Széphalom, 1809. november 11-én.
Legdrágább, legjobb Barátom!
Nézze meg a borítékot.

Ma ünneplem életem legboldogabb napjának 5. visszatértét, és ezt a legszeretettebb távollévő barátaim körében szeretném átélni, új értéket, új vonzerőt kölcsönözni neki. Kívánja azt, kedves Barátom, hogy Sophie tegyen oly boldoggá három vagy négy lustrát, ahogyan eddig boldoggá tett, és legyen a még előttem álló idő szintén boldoggá az Ön biztosan felbecsülhetetlen szeretete által. És most mindketten szívből kiáltjuk, hogy szent maradjon az emberek közt Luther emlékezete, akinek nevenapja ma van. Még Bludovszka kisasszony előtt is szent legyen; aki nem tűnik olyan szellemnek, mint Schlözer volt. – Szívem boldogságában egy buja főnév, nem ige, hungaricum repült keresztül ajkaimon, amikor hallottam józanul gondolkozni Ausztria okos polgárnőjét. –
Csak a napokban került kezemhez szeptember 26-i kis csomagja a bécsi Annalen két számával. Ebben azt kéri, hogy küldjem el Nitsch kéziratát. Mily büszkén mondhatom, tisztelt Barátom, hogy már azokban a csomagokban elküldtem ezt a kéziratot, amelyekben megkapja majd Literatur Zeitungját. Ne gyötörje fájdalmas bizalmatlanság barátságunkat illetően, hogy aggályaim miatt nem küldtem el Önnek mostanáig. Már régen megtettem volna, ha nyugodtabb időket élnénk. Tegye a másolattal, ami a legjobbnak tűnik, és a jénai mineralógusokkal lépjen olyan szerződésre, amilyen Önnek tetszik. Én nem kérek honoráriumot; ez Önt illesse; Nagy professzor urat majd kifizetem. Csak azzal a fenntartással élek, hogy Nitsch kézirata maradjon meg gyűjteményemben, és hogy változtatások nélkül adják ki Nitsch művét. Megjegyzésekből, kiegészítésekből, cáfolatokból oly sok jelenhet meg benne, amint azt Ön vagy a jénai tagok akarják.
24 órával azelőtt kaptam meg postán az Annalen szeptemberi számát, hogy ezeket a füzeteket kézhez vettem. Valószínűleg már Ön is megkapta ezt a számot. Himfy recenziója áll benne. Újra elolvastam, és meglehetősen elégedett vagyok vele. Attól tartok, hogy Kisfaludy valószínűleg nagyon nem elégedett ezzel a recenzióval, mivel nem válaszolt két szeptemberben és októberben írt levelemre. – Rögtön azután, hogy olvastam románcait (Regék), írtam Takácsnak, és megmondtam kímélettel, igen, az igaz tisztelet hangján, hogy mit tartok benne elítélendőnek, és mit szeretnék látni a Szerelmek meghirdetett kiadásában. – Kisfaludy elküldte nekem a Regék egy példányát levél nélkül. Írtam neki, és arra kértem, hogy viszontajándékul hozasson el Eggenbergertől valamit, ami nekem nagyon drága volt. Ez Petrarca képe volt, Raphael Morgen metszette, (15 f a lap) és a kép alá írtam: Himfynek csudálója Kazinczy. A viszontajándék kellemesen érintette. – Kis és Döbrentei az írót értékelik, szeretik benne: de gyanítom, hogy eltekinthettek attól a jellemvonásától, amely nem olyan szeretetreméltó, mint költeményei. Amikor Döbrentei nála volt, beszéltek rólam is, Döbrentei elmesélte, hogy mit. Himfy Batsányi meglehetősen homályos forrásaiból alkotott. Búcsúzáskor Himfy megkérdezte Döbrenteit – „Ön lutheránus?” – Igen, válaszolta emez, és sokkolta a kérdés. Engem is, amikor meghallottam az esetet. Himfy ellenszenvet táplál a protestánsok iránt? Ő, akinek a felesége filozófiával foglalkozik? Oh, barátom, az emberek ideái gyakran nagyon kuszák, mert szenvedélyeik, titkos vágyaik stb. összekuszálják őket. Bludowska kisasszony nem az egyetlen, aki nem tudja, mit beszél, és talán éppen emiatt kardoskodik olyan kitartóan az állítása mellett.
Verseghy recenziójával is elégedett vagyok. Ez azonban messze nem olyan jól kidolgozott. Vitkovics azt írta néhány hónapja, hogy a barátját gazul bántalmazták a lipcsei Literatur Zeitungban az Aglája miatt. – Ténylegesen nem bántalmazták, aki a recenziót az Aglájával összeveti, ezt igazságosan felismeri.
Vitkovics elküldte nekem a ford. egyv. irás stb. recenziójának másolatát. Megírom neki a mai postával, hogy ezt a recenziót nem egyvalaki, hanem többek írták csalhatatlan jelek alapján. Gyűlölöm a képmutatást, éppúgy, mint a gőgöt, és bevallom, hogy boldoggá tesz a tetszés: azonban azt kívántam volna, hogy a mű olyan recenzensre találjon, aki nem a barátom.
Rogendorff nekrológja igazán meglepett. Nem hittem volna, hogy őt is ismertté teszik. – A toszkánai Szent István rend parancsnoka volt, amely hasonló tekintélynek örvend, mint a máltai rend, és I. Ferencet, II. Lipótot és vagy II. Ferencet vagy a würzburgi nagyherceget bírta nagymesterei közt.
Az apósom Rogendorff sógora volt, és az anyósom leánytestvére apai és anyai ágon.
Az apósom szeptember eleje óta betegen fekszik. E hó 10-én megoperálták a bal vállán a furunkulust, vagy ahogyan azt a valamit hívják (mert orvosi dolgokban én éppoly járatlan vagyok, mint a taktikázásban – és – büszkén teszem hozzá – a kártyajátékban). Egy egész lavór lett tele a daganatból kifolyó gennyel, és több mint egy fél lavórnyi folyt ki újfent reggelre. Rettegünk, hogy elveszítjük a kiváló férfit és jó atyát. – Meghagyta nekem, hogy kérjem meg Önt, hogy ha a környezetében akadna egy tisztán beszélő 12 éves fiú, aki meg szeretné tanulni a magyar nyelvet, de túl szegény ahhoz, hogy evégett elhagyja az atyai házat, legyen oly barátsággal, és irányítsa őt hozzá. Egy 7 év körüli gyermek szolgája lenne, hogy a gyermek a gyakorolva tanuljon németül. Ha akadna, akit erkölcsei miatt is ajánlhatna, úgy kérem, legyen olyan jó, és tudassa velem, hogy az apósom intézkedhessen, hogy a fiút Kassáról elhozassa (ahová ő az Ön környékéről könnyen átkelhetne). Legbarátibb üdvözletem barátnőjének, és pót-atyai csókom Amélie-nek. Hogy van? Erős? Egészséges? És kitől örökölte a vonásait? Éljen igen boldogul!

November 11-én. – A levél készen volt, amikor az Ön október 30-i levelét hozták nekem. – Azt kívántam volna, hogy most egy fiú atyja legyek, de hogy nem lettem az, nem szomorít el. Nekem elég, hogy ez egy gyermek, mégpedig egy takaros, nagyon erős, egészséges gyermek. – A mai nap egy újfajta örömöt adott nekem: a beteges gyermek miatti sóvárgó fájdalmat. Génie ezekben a napokban beteg lett, úgyhogy ma hánytató borkőt kellett bevennie. Valóban kellemes érzés egy teremtmény ágyánál ülni,a kit szeretünk, ha nem kell aggódni az elvesztése miatt. Génie-t beoltották, és most megmarad hát olyannak, amilyen. Nagyon takaros gyermek, szépen ívelt szemöldökkel, nagy sötétszürke szemekkel és szép vágású szájjal. Grázia lesz a számomra. De ha változni is fog, nekem biztosan az lesz. –

[Kazinczy Ferenc írása a boríték belső oldalán:]

 Úgy hiszem, bírálata Palafox Lefebvre-hez címzett írásáról egészen megegyezik az enyémmel. De mit gondol, még mindig úgy félnek nálunk a tudományoktól, mint ahogy Palafox fél a filozófiától az Elbánál és azon túl? –

 [A boríték külső oldalán:]
Rumy Károly György úr, a filozófia doktora,
a kassai protestáns egyház lelkésze számára
Szomolnok
díjmentesen