Széphalom, 1809. október 16-án.
Legdrágább, legérdemesebb Barátom!
A naptárbéli Szent Teréz (október 15-én) tegnap Anna Sophronia Thalia Tereziát adott nekem Emil-Traianus helyett, akit jóakarattal ajánlok Önnek, párjának és Amelie-nknek atyai áldásra és barátságra. Legyen majdan a gyermek olyan büszke a szép barátságra, amellyel Ön az ő apját megtisztelte, amennyire arra az apa maga is büszke. – A kázméri plébános sokáig nem akarta máshol megkeresztelni, mint vagy a kázméri katolikus templomban, vagy a mikóházi orosz templomban (innen ¾ órányira). Végül csak sikerült meggyőznöm, és a gyermeket a szobámban keresztelte meg azzal az ivókehellyel, amelyet a Tirolból való visszautamon 1799 júniusában egy fogadóban vettem, és azóta őrzök. Ezt azonban nem tudta – jóllehet ez a kehely épp oly közönséges, mint a többi. Alátettem egy ezüst mosdótálat. – Sophronie-m majdnem egy hónappal később érkezett, mint kellett volna. Ezt mutatja a mérete, a fejlettsége, az ereje. De a szülés szerencsés volt, és könnyebb, mint az első kettő, anya és lánya egészségesek.
A Rádayhoz írt episztolámat most át kell dolgozni. Úgy írtam le tegnap, mintha egy fiú születésére készült volna, és a levél az első postával elmegy hozzá, ahogyan ez Önhöz. –
Ma kongregáció volt Újhelyen. Horváth László alispánt nevetségesen rászedték. A főispán rábízta, hogy szervezzen egy harmadik inszurrekciót, de zajongás nélkül etc., vagyis hogy a rendek ne vegyék észre, hogy mi a célja. Ugyanis a belső békesség megőrzése érdekében ürüggyel kell megszervezni: de ha egyszer ott van, megindul az ellenség elé. Mindenki hevesen tolongott az alispán előtt, hogy megmondja, honnan, miért stb. Ő elfeledte a főispán tilalmát, hogy titokban kell kivitelezni az indítványt. Kiment az ülésről, hozta a főispán három levelét és hangosan felolvastatta. Nem lehet megmondani, hogy gyenge emlékezetén, vagy a neki adott parancson − miszerint a dolgot titokban kell végbevinni −, nevettek-e jobban. Éljen boldogul. Ajánlom magamat felbecsülhetetlen barátságába.