Széphalom, 1809. július 5-én.
Drága Barátom!
Ezekben a napokban vásár volt nálunk Újhelyen, és abban reménykedtem, hogy a mecenzéfi vaskereskedőkkel küldhetek Önnek csomagot, csakhogy ez a remény szertefoszlott. Ezt a csomagot tehát a Patakon tanuló szepesi ifjak valamelyike adja majd át, aki kevesebb, mint egy héten belül hazamegy. – Az alábbiakat fogja tartalmazni a csomag:
25 f-t a lipcsei Literatur Zeitung legutóbbi évfolyamáért.
5 f-t Berzeviczy művének példányaiért.
A jénai Literatur Zeitung lapszámait, kivéve azt a néhányat, amelyeket még meg kell tartanom.
A Freymüthige második számát.
A bajor király levelét az Öntől elkért a pecsét nélkül.
Pályaművének vázlatát.
Kézynek a prímáshoz írt hexametereit és Sipos professzor két ódáját.
Az igen figyelemre méltó háborúhoz írt igen figyelemre méltó kiáltvány három másolatát.
Zichy Ferenc gróf beszédét.
A jénai Literatur Zeitung néhány számát és Adelung Mithridatesét arcátlanul magamnál tartom még egy ideig, mivel még nem tudtam kivonatolni őket deputációs teendőim és egyéb akadályok miatt
A két régi vallási írást barátilag Önnek ajándékozom, hátha éppoly nagy örömmel fogadja majd, mint amilyen könnyen nélkülözni tudom őket, ki tudja?
_______________________________
Nagyon lekötelez, köszönöm, hogy megosztotta velem pályaműve vázlatát. Mohón vágyom arra, hogy lássam, kié lesz a korona. Szerintem legjogosabban az Ön munkáját illeti. Ön tudja, hogy én az Ön győzelmét kívánom.
_______________________________
Mit mondjak a háborús újdonságokról? Rosszul leszek, akárhányszor erre gondolok, erre az iszonyú háborúra! – Nagyon meglepett, hogy bevettük Drezdát, és hogy Lipcse ellen nyomultunk. Anglia tehát nemsokára visszakapja az ő Hannoverét, és nem minden szándék nélkül volt a hesseni választófejedelem Csehországban. Figyelemreméltó most nézőnek lenni Európa színházában; csak ne vennénk részt mi is a színjátékban!
A leghálásabb tisztelet érzését keltették bennünk a tiszteletreméltó Albert herceg lőcsei megnyugató szavai. Bárcsak ne kaptunk volna elégséges tájákoztatást kívülről a ma Győrnél történt szerentsétlenségről! Iszonyatos nap volt ez számunkra. Barkóczy báró, inszurrekciónk lovasszázad-kapitánya az ütközetben (Győrnél) elveszítette az egyik lábát, és Komáromba szállították. ahol abban a szerencsében részesült, hogy Őexcellenciája a főherceg nádor császári és királyi Őméltósága megtisztelte látogatásával, és orvosai által gondoskodott az ellátásról. Most temették a csinos fiatalembert. Zempléni inszurgenseink közül öten maradtak holtan a csatatéren, egy zempléni hadnagyot, Gergelyi Mátyást, súrolt a lövés, és 15-en megsebesültek. Ez a veszteség Zemplén vármegyéé, a hat férfi személyében nem nagy. Nagyon lesújtott minket mégis a hír az elestükről, összekapcsolva a nap vereségével és inszurrekciós seregeink menekülésével, amikor megkaptuk az ezredesünk, Kandó Gábor tudósítását. Lónyai úr, vármegyénk alispánja saját kezűleg fogalmazott szentimentális választ az ezredesnek, és sok könnyet csalt elő, amikor nyilvánosan felolvasta. Engem bíztak meg, hogy küldjem tovább Kultsárnak a levelet, méghozzá magasztaló bevezetéssel ellátva. Megtettem, mivel ezt akarták. Arra kérem, méltassa a szentimentális fogalmazványt, ha majd megjelenik Kultsár lapjaiban. De nagyon kérem, hogy a méltatásban ne legyen más, mint elmélkedő reflexió és közönségünk szellemi képességének, ízlésének leírása stb. – Éppen most tart az alispánunk (született 1778. március 28-án) Budára, hogy letegye az esküt Ungvár (és nem Bereg, ahogy Kultsár tévesen írta) vármegye kinevezett adminisztrátoraként. Néhány éven át Zemplén vármegye alügyésze volt. Azután 1804. október 3-án egyszersmind első alispán is. Nem sokkal ezután megkapta a kamara kulcsát, a Szent István keresztet, a barátszeri birtokot és most az ungvári adminisztrátorságot. – Drevenák úr az egyik legközelebbi barátja.
Megosztok Önnel egy, az ő (Lónyay) szájából hallott esetet. A septemvir, alországbíró Tihanyi úr korábban vádló hangon beszélt Lónyaival, de most belátta, hogy tévúton járt. Kész bármit megtenni, de az udvar már nem bízik benne. – „Úgy kell Uram Bátyámnak! válaszolt neki az alispánunk; ne társalkodott volna csak eggy rendűekkel.” – Jelen voltam, amikor Lónyai úr ezt a vendégeinek az asztalnál elmesélte. Az eset érdekes.
________________________________
(Ön tud Cserey különcségéről, hogy magának adományozta a pápai rendet, amelyet most ráadásul a pecsétjében visel. Két oroszlán telamon egy kis zászlókat tart, és a zászlókban egy sarkantyú – egy sarkantyú, mondom! − van elásva) – A mi Csereynk a kolozsvári országgyűlésen van mint Kranszna vármegye követe, és mint a krasznai inszurrekciós gyalogság őrnagya. Emellett császári és királyi kamarás, és pápai lateráni sarkantyús lovag. – Tagja a jénai mineralógiai társaságnak és egy másik tudós társaságnak is Berlinben. – A kolozsvári országgyűlésen van ez a mi oly sok rend által megterhelt, de egyébként bizonyosan nagyon becses Csereynk. S onnan azt írja nekem, hogy egy asztalnál étkezett Maximilian főherceggel, Őfelsége, a császárnő testvérbátyjával, aki a rendeket magyarul köszöntötte e szavakkal: az Isten éltesse a’ Tekintetes Nemes Státusokat és latinul: A háromszor legjóságosabb és legnagyobb Isten tartsa meg a tekintetes Rendeket a föld legfőbb fejedelmei iránt bizonyított és készséges buzgalmukban, valamint ősi szabadságukban és alkotmányukban, és adja, hogy az ellenség hadi törekvéseit velük született bátorságukkal, mely nemzeti erényük, vissza tudják szorítani.
Gróf Kollowrat császári biztos ezen az országgyűlésen, s ő a bálteremben 300 terítékkel terítettett. Ennyit ír Cserey, és ki venné tőle rossznéven, ha egy ilyen díszvacsora után csak ennyit ír! Az istenek asztalánál étkezni! − nem csekélység.
____________________________
Egy érdemes férfi írt Somogy vármegyéből június 22-én a vidékén zajló háború megpróbáltatásairól. Átugrom azokat a harcászati jelentéseket, amelyeket egyáltalán nem értek, és amelyeket Ön bizonyosan olvasott a kinyomtatott különszámokban, és csak részleteket idézek.
1.) A körmöndi Batthyány fejedelmi kastélyt kifosztották. A szarvasmarhát, gabonát, bort elhajtották, elvitték, elfogyasztották. Ami maradt, azt szétzúzták. A fejedelmi pincében belelőttek a megmaradt hordókba, hogy kicsorogjon a bor.
2.) A vasvári vármegyében az ellenség egy ideiglenes intézőséget állított fel. A magisztrátust botozással és halálbüntetéssel fenyegették meg, hogy végrehajtsa az intézkedéseiket. A vármegyei hajdúkat lemondatták, megfosztották a felszerelésüktől, és elbocsátották őket. A megyeházát és a börtönöket francia katonák őrzik.
3.) Zalaegerszegen egy vadász lépett az ülésterembe és követelte 20 000 ember elszállásolásának intézését. Miközben a többek ültek, őt állni hagyták, így felpattant a hivatali asszesszorok asztalára, előhúzta a pengéjét, és Batthyány Ferenc gróf orra körül játszott vele.
4.) A franciák felbujtották a törököket a horvátok ellen. A nagyúr tüstént parancsot adott a travniki pasának, hogy térítse meg a törökök által okozott károkat, sőt vonuljon harcba a felbujtott horvát hordák ellen.
5.) Marmont elhagyta Triestet és Fiumét, miután kicsikart 7−8 milliót pénzben és áruban.
6.) 120 kocsin vitték a sebesülteket Sopronba a Győr melletti csatából. Az összes Veszprém megyei orvost Pápára rendelték, hogy ott francia sebesülteket lássanak el. Az összes dunántúli gyógyszertárat kiürítették az inszurgensek és az ellenség.
Egy pesti levélből értesültem arról, hogy miért lettek ilyen embertelenek a frankok. – Olvastam mindeközben egy hadbiztosnak, Volantnak Veszprém vármegyéhez címzett, nagyon liberális levelét, amelyben ő a deputációtól 30 000 adag kenyeret kér, mivel Pápa hamarosan kimerül.
______________________________
Napóleon állítólag ezer üres hordót vásárolt, és tengerészeket rendelt Toulonból, akiknek repülő ütegeket kell készíteniük a számára. Állítólag a csapatok is teljesen visszavonulnak Magyarországról. Ez aggodalommal tölt el bennünket, hogy Bécs körül iszonyatos csata lesz. Egy második Actium várható. De ki is Antonius, és ki Augustus?
Egy császári és királyi tizedes négy közönséges katonával rárontott Graz környékén egy lovaskocsis francia generálisra. A generálist lekaszabolták. 8 000 species dukátot találtak nála, és bankjegyekben 20 000 f-t az a Légion dʼ honneur első nagyságú jelvényeivel együtt. Úgy vélik, hogy a generális Macdonald vagy St. Cyr volt.
Az ellenség nagy zsákmányt szerzett Győrnél, többek között Pest vármegye 10 000 f-t inszurrekciós kasszáját. Olvastam egy veszprémi magisztratuális tudósítását az állandó bizottsághoz. Azt meséli, hogy egy francia tiszt a következőket mondta neki a győri csatáról:
„Ha még egyszer úgy járunk, mint Győrnél, meg leszünk baszva.”
Az ő szavait adtam vissza. – Milyen faragatlan ez a magisztratuális, így tudósítani egy hivatalos jelentésben.
Eszterházy Ferenc grófot Itália alkirályához küldték azzal kéréssel, hogy tiltsa meg az embertelenségeket, fosztogatásokat. Az alkirály ígéretett tett az összes kérés teljesítésére.
Oroszokról beszélnek, akik állítólag július 12-én érkeznek Újhelybe.
Éljen boldogul, legdrágább Barátom. Maradok a nagyrabecsülés és a barátság minden érzésével.