Széphalom, 1809. május 8-án.
Olvasta talán Palafox válaszát Lefebvre-hoz? Mindenhol csodálják. Mivel sokan nem értenek németül, így örömmel fordítottam magyarra Szirmay Antalnak.
Ezer köszönet, legdrágább, leghűségesebb barátom, barátságának újabb bizonyítékáért. Nagyon sajnálom, hogy a Schlözernek írt fogalmazványt nem mutattam meg hamarabb Önnek. Most már túl késő. De javításai jó szolgálatot tesznek a jövőben, ha ismét írok valakinek külföldre. – Ha ki akarja nyomtattatni Nitsch művét, úgy igazán szívesen odaadom a példányt, azzal a megkötéssel, hogy a kézirat az enyém marad, és a mű változtatások nélkül és nem részletekben jelenik meg. Kiadóként annyi megjegyzést tehet, amennyi tetszik. Ennek úgy kell a nagyközönséghez jutnia, ahogy ránk hagyta. Mivel azonban Nitsch dicsőségét talán e mű alapozza meg, s semmi más, és mivel ő maga oly értékesnek tartotta ezt a munkát, ezért annak úgy kell a közönség elé kerülnie, ahogy azt ő hagyta ránk. A saját dicsőségéért már semmit tenni nem képes elhunyt nevének olyan szentnek kell lennie minden nemes ember számára, mint porainak.
Azt kívántam, bárcsak látta volna Ön, milyen meghatódottsággal olvastam sorait, amelyekben arról beszél, hogy ha túlélném Önt, én legyek az örököse levelezésének. Azt hiszem, hogy Ön teljesen ért engem − anélkül, hogy szükséges lenne erre bármit is válaszolnom −, s így nem is mondok semmit, hogy ezzel elmondjak mindent.
__________________________________
Április 24-től tegnapelőttig folyamatosan a kongregációban voltam és az azt követő inszurrekciós állandó bizottságban. Csak háromszor jöttem haza, akkor is csak néhány órára. Összeírtuk a fegyvert fogó nemességet, és intézkedtünk a lovak megvásárlásának ügyében stb. Képzelje csak el, milyen volt, amikor Lónyai alispán kora reggel a főispán szobájába hívatott minket, akik a deputatio permanens [ʼállandó bizottságʼ] tagjai vagyunk, Szemere Lászlót, Szulyovszki Menyhértet, Kovács apátot − az újhelyi plébánost −, és engem. Amikor beléptünk, a főispán (gróf Eszterházy József Őexcellenciája) ezekkel a szavakkal szólított meg minket: Innen vagyunk! s felolvasta nekünk gróf Csáky Imre levelét, amelyet épp akkor hozott egy futár, aki a nádor mellett generális-adjutáns Bekers gróftól hallotta a regensburgi szerencsétlen csata hírét, és értesítette Őexcellenciáját. Egy órára rá érkeztek meg a nádor parancsai és a kerületi kapitányok, Hadik és Hertelendy levelei. Ezek megerősítették a Csáky Imrétől kapott hírt, és azt az utasítást adták, siessünk az inszurrekcióval, hogy 15-ére már Egernél lehessen. Még össze sem gyűjtöttük az inszurrekciós hadtesteket, sem a lovakat, sem a fegyvereket, sem a felszerelést. A megdöbbenés iszonyatos volt. A hadiállapotot április 24-én jelentették be, azon a napon, amelyen Napóleon a vitéz fővezérünk hadseregét elválasztotta Lajos főhercegétől, s amikor ez az Iser és az Inn közé, amaz pedig a cseh határhoz vonult vissza. Március óta Budán van Szirmay Antal (a tolcsvai, nem az udvari tanácsos), hogy a gazdasági bizottmányból hozzon nekünk fegyvereket, pokrócot, nyergelőszerszámot stb., és szinte semmi nem volt itt. A főispán volt a legjobban megdöbbenve, aki a legsürgősebben szeretné intézni a dolgokat, emiatt március 13. óta megszakítás nélkül itt időzik nagy kiadások mellet. Május 5-én végre megkaptuk a hírt Szirmay Antaltól, [Szirmay] Ádám és Podmaniczky Terézia fiától, hogy már április 29-én elküldtek Pestről az inszurrekció felszereléseivel 15 kocsit, ezek azonban május 6-án este még nem érkeztek meg Újhelyre. – Megkönnyebbülést hozott a hír, hogy Lajos főherceg visszaverte a rá támadó ellenséget. De páni félelem uralkodik nálunk, mivel a hír szűkszavú, és semmit sem tudunk meg a fővezér hadseregéről. Nyugodtabb időkben jót nevethetnénk némely emberek tudatlanságán. Egy Varsó vidékéről jött káplár azt mesélte a prokurátornak, hogy Cserni Gyuri megérkezett 60 000 emberrel, hogy csatlakozzon a derék Ferdinánd főherceghez. [A káplár] találkozott ezzel a csapattal, és alig tudta őket kikerülni. A Varsónál megsebesülteket kocsikon vitték a lembergi kórházakba, és a prokurátor dühös lett, amiért próbára akarták tenni földrajzból, ez hihetetlen. Verbőczy szegény ifja egyáltalán nem tudta, hogy hol fekszik Belgrád, és milyen messze van Varsó Lembergtől. – A hadseregünk Bajorországban éppúgy derekasan tartja magát, mint Itáliában, és mindenképpen nagyon örvendetes, hogy újra miénk Tirol. Azáltal sincs minden veszve, hogy a két főherceg hadseregét elvágták egymástól. De anélkül, hogy vakon csüngnénk a fatalizmuson és a predesztináción, meg kell vallani, hogy nem azé, aki akarja, sem nem azé aki fut, hanem a kormányzó Istené.
Kisfaludi adjutáns a nádor mellett, indulókat és harci dalokat költött, és egy nagyon jó felhívást is megfogalmazott az inszurgensekhez, amelyet a nádor parancsára Schedius lefordított németre. Ezt írja a legutóbbi postával Takács József, aki nevelő volt Festetics László – György fia – mellett. Amennyire bízom az Ön meglátásaiban, annyira elhatalmasodik rajtam a félelem, amikor a recenzióra gondolok az Neuere Sprachkunde [ʼÚjabb Nyelvtudományʼ] tárgyában, mert az egész világnak nem fogadhatom meg az Önnek esküdteket: hogy nem mondok mást, mint amit a többiek és a legkompetensebb bírák mondanak a műről. A félelmem pusztán azzal csillapítható, ha a recenziót nyomtatásban olvasom, mivel már nem tudom, mit írtam. Nem kellett volna megtennem, de most már késő. – Egyébiránt igen helyesen tette, hogy mellékelte Kisfaludy verseit magyarul is. Én is ezt tettem volna, ha nem tartottam volna attól, hogy visszariasztja majd a kiadót a túl hosszú recenzió. – Kérem, hogy Berzeviczy művének recenziójához függelékben még fűzze hozzá az alábbi helyesbítést és példát:
Az úriszékek perei, akár történik fellebezés, akár nem, mindig a vármegyei bíróságokhoz kerülnek, onnan pedig, ha úrbériek, mindig a helytartótanácshoz, ha pedig büntetőperek, mindig a királyi kúriához (a Hétszemélyes Táblához és a Királyi Táblához). Ott születik meg a végső döntés, mindazonáltal oly módon, hogy a jegyzőkönyvi kivonatok a Magyar Kancellárihoz is eljussanak.
Egészen új eset világítja meg Berzeviczy úr vádjának igazságtalanságát, miszerint rokonok és barátok az úriszékeken a megvádolt földesúr bírái, és hogy a vádló parasztokat oltalmazó ügyvéd is nemesember. Lasztoméri Boronkay András tartott egy ilyen úriszéket. Elnöknek felkérte Szulyovszky Menyhértet, bíráknak Boronkay Gáspárt és két Szirmayt. A tiszti ügyész Szirmay Ádám volt. A földesurat 30 000 f-s büntetésre ítélték, ezt a parasztoknak kell fizetnie, mert irtásföldjeiket előzetes excestimatio nélkül csökkentette. De óvja az itt előforduló neveket, és enyhítse azt a benyomást, amelyet a 30 000 -nek tennie kell. Csak annyit mondjon, hogy Lasztorméri Boronkay András földesurat Zemplén vármegyében egy úriszéken, ahol minden bíró és maga a parasztok ügyvédje is nemes ember, földesúr és a földesúr rokona, szomszédja és jó barátja volt, néhány ezer f-s kártérítésre ítélték.
__________________________________
A néhány éve gutaütésben megnémult Porkoláb professzort ezen a héten temették Patakon. Halálának napjáról legközelebb írok. Akkor hallottam a hírt, amikor megjöttem Újhelyből. Az ottani prédikátor jelen volt a temetésén.
Eszterházy József gróf a felvilágosodás és a tudományok igaz barátja. A díszvacsoráink gyakran igen érdekesek. Csak az kár, hogy sok vendég nem tud részt venni a beszélgetésben. A többiek nem akarnak ott ülni némán, és gyakran fordul elő, hogy egyszere csak egész másra terelik a szót silány élcelődéssel. A minap mesélték, hogy II. Lipótot valóban megmérgezték. A beleiben fekete pontok voltak. A holttestét boncoló orvos a méreg hatásának tulajdonította ezeket a foltokat. Mesélt a laxenburgi robbanásról is, amely megölte a nádort. Egy távirat félbeszakította őt, és még nem mesélte el teljesen a történetet. – Eszterházy József gróf (a főispánunk) az országgyűlésen megszólította a testvéröcsémet, Dénest, Bihar másodalispánját, mivel ismeri a nagyváradi bizottságból, hogy megismertesse a többi küldöttel. Egykor János főhercegnél találkoztak, az öcsém volt a ceremóniamester Őexcellenciájánál. Be kár, Kegyelmes Uram, hogy ez a’ Herczeg magyarúl nem tud. Mondta az öcsém. A főherceg hallotta a szót, és azt mondta Eszterházynak franciául, hogy beszéljen csak tovább Dénessel. Egyszer csak visszatért a főherceg az öcsémhez, és tökéletes magyarsággal beszélgetett vele. Könnyen elképzelheti a meglepetést.
Köszönöm Önnek a becses ajándékot, a bajor király levelét. Mivel egy ilyen levél mindennél értékesebb, és nekem már van kézírásom a királytól (a szokásos újévi rézkarc), így épp azzal az őszinteséggel kérem Önt, amellyel más esetekben csaknem arcátlannak számítok, hogy tartsa meg az értékes lapot. Új művének ajándékba szánt példányát előre köszönöm.
Kicsoda az a Novalis? És mit írt? Nem olvastam tőle semmit. A valódi nevét feljegyeztem valahol, de nem találom. Nem vagyok a misztikusok és neoplatonisták barátja. Az egyik ilyennel most valamivel közelebbről is megismerkedtem, s néhány beszélgetés elriasztott. Az értelem nagyon sok, és mégis mily gyermeteg dolgokat hitethet el a megszédült fejjel.
Kedves asszonyom 8 nappal ezelőtt érezte meg a szerelmem új gyümölcsét. Ha fiúgyermek lesz, akkor Emil lesz a neve: ha katolikus, akkor Heliodora Ezen a néven biztosan meg akarja majd keresztelni a plébános, hiszen szerepel a legendában. Éljen boldogul! –