Széphalom, 1809. február 18.
Legtiszteletreméltóbb [Barátom]!
Az itt visszaküldött német mű kiadója a legnemesebb szívű férfi, szelleme tiszteletreméltóvá teszi őt a jobb emberek előtt. A kormánynak természetesen nagyon fontos oka van arra, hogy ne kerüljön a nagyközönség kezébe esetleg: egy könyv, amely oly veszélyessé válhat. Mint ahogyan éppen így nagyon bölcsen teszi, ha az arzént és a mérgek más fajtáit nem hagyja szabadon árusítani. De a méreg nagyon értékes cikk a gyógyszertárak számára, az orvosok számára, sőt a kedvtelésből orvostannal vagy vegytannal foglalkozók számára is. – Egyszerűen szólva a dologról, a történtekről szólva több szempontból is dicséretre méltó ismeretlen dolgokat az emberiség tudomására hozni. E könyv kiadója távol áll minden forradalmi ostobaságtól. Amiről R. álmának végén szól, azt épp oly bölcsen mondja, mint amilyen igazul. Az elveim teljesen megegyeznek a nemes férfi elveivel. Örülnék, ha ismerném, hogy elmondhassam neki, nagyon lekötelez az élvezetes, örömteli könyvvel, amely szép lelkéről tanuskodik. – De ez minden bizonnyal elegendő is tőle. Azt kívánom, hogy ne tegye ki magát semmilyen veszélynek. A papság elleni kirohanásaival sok ellenséget szerzett, és ez árthat neki. Remélem, hogy a kormány méltányosan elismeri, hogy egészen más az idegen, sőt a kora és a ritkasága miatt fontossá vált művet megmenteni a pusztulástól, mint megírni és kinyomtatni egy ilyen, a korszakunk eseményeiről szóló művet. Mindezt nagyon sietve és ügyektől gyakran megszakítva írom. Engedje meg, hogy magamnál tartsam még egy ideig Mithridatesét.
Legbensőbb szeretettel, nagyrabecsüléssel, tisztelettel ölelem. Éljen boldogul!
Mit szól a Berzeviczyhez írt, Önnek elküldött levelemhez? – Nagyot csalódnék, ha teljesen eltérően látná, mint én. Istenemre, nem vagyok barbár, paraszt gyötrő. De minek oly dolgokat túlzásba vinni, amik már túlzásba vitel nélkül is túlzásba vittnek tűnnek? És az ő undorító, nemtelen, felszínes, szellemet bénító kozmopolitizmusa! –