Széphalom, 1808. december 8-án.
Drága Barátom!
Könyvkötő uramnak végre sikerült elkészítenie a pályaművemet. Mivel éppen Kázmérra küldetek, ahonnan minden héten megy alkalmatosság Kassára, így ezt is odaadom, hogy végre megkaphassa. Ne kíméljen semmit, és ne maradjon meg pusztán a grammatikai hibák javításánál. A franciák még Wieland műveiben is germanizmusokat találnak. Tudható, hogy a nagy férfi francia ízlés szerint készítteti el az írásainak fordítását a kiadójával, a vejével, a zürichi Gessnerrel (Salomon Gessner fia). Hogyne találna egy német magyar formákat ezen a pályaművön, amelyet azóta az óra óta nem olvastam el újra, hogy azt a megboldogult Prónay Lászlónak Schwartner jelenlétében felolvastam, ha a franciák germanizmusokat találnak még a legkifinomultabb német nyelvű szövegben is. Nagyon kérem, hogy igazítson mindent a németek géniusza szerint.
A múltkori levelében megígérte nekem a Mithriadést és egy bizonyos másik könyvet. Ezt annál türelmetlenebbül várom, mert nagyon sok jót hallottam róla egy szeretetreméltó, számomra akkoriban még egészen ismeretlen férfi (Mérey) szájából azon a lakomán, ahová engem Almásy Lajos vitt a színházból (Pozsonyban) a haza atyjai körébe. Azzal szórakoztak, hogy eladósorban lévő leánykákról diskuráltak. Megkérdeztem, tudja-e esetleg valaki, hogy ki a kiadója? Nem tudták: csak azt óhajtották, hogy így szeretnék recenzeálva látni ezt az országgyűlést is. – Adelung Mithridatesét annál türelmetlenebbül várom, mert november végén megkaptam Conrad Gessner Mithriadését más elegyes darabokkal együtt. Bárcsak mesélhetnék Önnek Bécsről és Pozsonyról néhány dolgot, de ezeket csak szóban mondhatom el!
Írja meg, hogy megértette-e a Berzeviczy Gergely művéről írtakat? Elviselem a gondolkodásmódommal szembenálló kijelentéseket: vannak azonban bizonyos kijelentések, amelyeket nem képes meghallgatni az ember megütközés, jobban mondva megvetés nélkül, és nem is kell neki. Egzisztenciánkat kell feláldozni Berzeviczy eszmefuttatásainak!!!
Bécsből magammal hoztam egy 28 éves fiatalembert, egy egri születésű festőt, aki Bécsben sok feltűnést keltett Fügernél, Maurernél stb. és a diáktársai körében. Balkay Pálnak hívják. A kiváló fiatalember teljesen a művészetnek él. Beléptemkor felismertem, hogy bécsi szobája tele van aggatva Mengs, Van Dyck, Guido Reni, Corregio, Angelica Kaufman legsikerültebb másolataival. Nagybátyjánál maradt, aki Kövesden alesperes, és megígérte, hogy követni fog. Tegnap ajándékba küldött nekem egy női fejet Van Dycktól, amivel sok örömet szerzett nekem. Szerzek neki munkát a környéken, hogy párizsi és római útjára pénzt keressen. – Éljen igen boldogul, drága Barátom! –