Drága Barátom!
Íme Verseghy Aglájának recenziója. Át kell dolgoznia. Soha nem fogok pironkodni, ha megvallom, hogy én írtam, ahol szükséges lesz, elismerem sajátomként: de nem szívesen tudatnám, vagy hagynám kitalálni; éppen abból az okból, amelyekből a recenziókat nem jelöljük meg névvel. Nem dolgoztam ki teljesen, hogy a stílus ne áruljon el engem. Az alaptételek amúgy is túlságosan jellemzőek rám. Éljen igen boldogul. Elfelejtettem néhány dolgot megírni, amit még pótolnom kell. Így rögvest megjegyzem, hogy nagyon lekötelezne, ha megküldené Adelung Mithridatesét. Mielőbb kérem.
Nem tudom, hogy milyen terjedelmű lesz geográfiai-statisztikai szótára. Csak azért volna ez számomra kedves, ha beiktatná Széphalom települést, mert geográfusaink és térképkészítőink mellőzik ezt a helyet, és sokan azon a véleményen vannak, hogy pusztán én neveztem el így költőien a saját lakhelyemet. De mindeközben ne nevezzen meg engem. Csak annyit mondjon, hogy ez egy nem olyan régóta lakott, körülbelül 24 parasztházból álló település Abaújvár megye határában, Újhelytől háromnegyed órányira. A legszebb helytől, amely a helység nevét adta. – Adieu. 1808. november 4-én.
[A levél után következik Kazinczy „Magyar Aglája, avvagy kellemetesen múlató nyájaskodások külömbféle versnemekben. Wörtlich. Ungrische Aglaja, oder anmuthig unterhaltende Liebkosungen in verschiedenen Versarten…” kezdetű írása.]