Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Végtelenül lekötelez jósága, hogy a kéziratgyűjteményemet az egy órával ezelőtt kézhez kapott hozzájárulásával bővíthettem. Soha nem hallottam hasonló vállalkozásról, soha nem láttam ilyen gyűjteményt; magam jutottam erre a gondolatra. – Kinek ne lenne szent az olyan lap, amelyet egykor egy nagy, vagy csak egy jó ember érintett, amelyre egy ilyen rátette a kezét, amelyen szemei nyugodtak, amelyre az ő gondolatai az ő fejéből, az ő kezétől folytak? Kit ne rázna meg az elektromosság, ha az Öntől ajándékba küldött lapok egyikén e mottót olvassa: Nullum tam stultum odium est, quam veritatis! [ʼEgyetlen gyűlet sincs oly ostoba, mint az igazságé!ʼ] és alatta a nevét a hazánknak oly fontos, remek Grellmannak? – Nem vagyok oda Glatzért: de azt kívántam, hogy bárcsak látná az arcomat, amikor megpillantottam a nevét az ő keze írásával. – Oh, szép a körötökhöz tartozni, egyenlőnek lenni veletek, ti nemes lelkek! – Azok az érzések jutottak eszembe Lowich kezének, sajnos nem nevének, a megpillantásakor, amelyek hatalmukba kerítettek 1791-ben íródott latin művét olvasva a protestantizmus szelleméről. Feleségem kálvinistává vált, mindkét szemére megvakult – testileg, szellemileg ép – atyai nagybátyja egészen ezekben az eszmékben él, lemásoltatta a könyvet apósom kincsként őrzött, nyomtatott példányából. Huncutul nevetek, és kérdezem a két öregurat, mivégre hát ez a szörnyű harc, amelyet vív és vívnia kell Lowichnak, csak azért, mert nem létezhetünk harc nélkül? –

Hol egyetértünk, hol nem: de szükség van-e egyetértésre az alapelvekben, a dogmákban, az állásfoglalásokban? Lock keresztény volt, Collin protestált ellene, és mégis a legszorosabb barátok voltak. Adja Isten, hogy menjen ki végleg a divatból a vallások stb. miatti minden viszálykodás, és hogy csak az egyház, meg a katekizmus oktatás négy fala között essék szó a hittételek rendszeréről, de egyébként ignorálni lehessen, hogy milyen színt visel a másik. – Messzire kerültem a szövegeimtől. – –

Tudatában vagyok felém táplált túláradó, felbecsülhetetlen barátságának. Azt is tudom, hogy kiterjedt levelezést folytat. Folytassa vállalkozásom segítését, és igyekezzék számomra olyan emlékkönyveket vásárolni, amelyekben külföldön köztiszteletben álló nevek szerepelnek. Úgy gondolom, néhány prédikátor özvegye vagy gyermeke hajlandó lenne pár dukátért eladni a magáét – Schultes ismert kifejezése szerint az ilyen,

Szívesen megvásárolnám, ha megtalálnám benne egy Wieland, Schiller stb. nevét, (mert úgy gondolom, nehéz volna az ilyesmiben valamit is találni Goethétől). Az eperjesi prédikátor Hellnernek volt valaha egy, amelyben megcsókoltam Gellert kézírását. – A szerencsétlen Dobsának – igazán nagyon szerencsétlen! – egyszer visszaküldtem a jénai Mineralógiai Társaság belépési oklevelét, mivel egyáltalán nem értek az ásványtanhoz. Most már bármilyen őrültségre kész lennék, csak hogy felvegyenek a társaságba, miután Goethe írja alá az okleveleket – mégha hamisítják is a kézírását. Ez a lépés hasonlatos lenne Winkelmannéhoz, aki a ...-hoz térve neofita lett, csak hogy láthassa Rómát. –

Katalógusát igen köszönöm. Néhány dolgot kiírtam, kiválogattam magamnak, és holnap elküldöm a katalógust Kézynek, Patakra. – Mivel nemrég azt írta nekem, hogy a lipcsei Litteratur Zeitungban magyar műveket is recenzeálnak, arra kérem, hogy a következő évfolyamokat mindig tegye el számomra; megveszem Öntől az összeset ezen az áron. Legyen olyan kedves, és azonnal küldje meg őket nekem, mihelyst elolvasta, és már nincsen rá tovább szüksége, ne csak az év végén.

3 f – Harles introductio in historiam linquae graecae [ʼBevezetés a görög nyelv történetébeʼ].

– 50 Schütz, Aristophanész Nubes [ʼFelhőkʼ].

– 50 Meinecke. Szophoklész Oedipus tyrannus [ʼOidipusz királyʼ].

1,40 Thomas. Conjecturae de Origine Hungarorum [ʼFeltételezések a magyarok eredetérőlʼ] (Ha a mű teljes.)

3,40 Meiner: Geschichte der Wissenschaften in Griechenland und Rom. [ʼA tudományok története Görögországban és Rómábanʼ] (Most veszem meg harmadjára.)

25 f – lipcsei Litteratur Zeitung 1807.

35,00

Nitsch Wörterbuch der alten Geographie [ʼA régi geográfia szótáraʼ] stb. stb. című művét szívesen megvásárolnám, ha nem hoztam volna magammal száműzetésemből, ahol azt megvettem. Azt kívánnám, hogy az idősebb tanítványai vegyék meg őket. Így Ruperti Römische Geschichtejét [ʼRómai történetétʼ] is, abban szerepel a kitűnő Tabula Genealogica Romanarum Stirpium [ʼA római nemzetségek családfájaʼ].

Több mint két hete keresem egyfolytában azt az elkevert papír, amelyre néhány dolgot feljegyeztem Sylvester Grammatikája új kiadásának előbeszédébe szánva. Átkutatom a könyves kamráimat, bár meglehetősen nagy a házam, de nincs még kész, és nincs benne hely a könyveknek. Még nincs meg a papír, pedig vannak rajta olyan dolgok, amelyekre nem tudok emlékezni, és amelyeket mégis el kell mondanom. Amint ezzel az előbeszéddel készen vagyok, nekiállok Verseghy Aglájának, és papírra vetem, amit aztán Ön a recenzióhoz felhasználhat. Azért, mert nem szeretném, ha felismernének a stílusomról. Nemtelenség, a puszta nemes ellentéténél rosszabb kajánul más becsületébe gázolni; másra támadni irigységből, neheztelésből, és orgyilkos módon rárontani a jóravaló, talán csak a hiúságtól és az önhittségtől elvakult emberre. De szent kötelesség rámutatni a vétkekre és az eltévelyedésekre. Nem kell szégyenkeznie annak, aki csak ezt teszi, akkor sem, ha névtelenül cselekszik nyugalma érdekében. –

Himfy Szerelmeit is szeretném recenzeálni, bárcsak tudnám, mit hozzak ki belőle. [„]Hol víg, hol szomorú, más-más mindenkiben arca[”]. Horatius. Oly sok szép van benne, oly sok eredeti, semmi utánzás, hogy csodálom ezt az embert. És ismét mennyi megbocsáthatatlan! – Nemrég elküldte nekem a regéit (Regék) ajándékba, mire én neki Petrarca képét Morghen metszésében!!! az alábbi, ceruzával aláírt szavakkal küldtem: Himfynek, csudálója, Kazinczy. Magyarország sokat veszített, hogy ez a szellemes fiatalember nem finomította ízlését, nyelve nem pontosabb, és hogy ő nagyobb lángelme mint tudós, de csak lángelme, nem műértő. Pedig élt Bécsben gárdistaként, látta Itáliát, volt hadifogolyt és Vauclüse környékén énekelte petrarcai-nempetrarcai dalait. Szerelmesdalainak az is a hibája, hogy néhányuk éppoly kevéssé szól a szerelem érzéseiről, mint a szentháromság misztériumairól, csak hogy a dalok száma 200-ra növekedjen, pedig előttem csak a Caprizból vettek vannak. És néhány dal nem is önálló; ez itt az előtte lévő második strófája!! – de mindezekről egy másik alkalommal.

Nagyon várom antikritikáját. Azonban hallottam, hogy a recenzens − dicséretes szokásához híven − ismét mellélkel valamit az antikritikához. Gonosz dolog, amit ezek az urak művelnek. Nincs ellenemre, mint tudja, hogy a rossz dolgokat rossznak nevezzék – scapham scapham [ʼa hajót hajónakʼ] –, hogy a recenziókat lúggal elegyítsék. Ennek sok haszna van. Ehhez azonban legalább igazságosnak kellene lenniük, és nem mindig azok. Dobsa írását kedvezően recenzeálták. Ismerem a férfit, sajnos leveleztem vele egy birtok ügyében, amit ő és az övéi el akartak adni, tudom, milyen ember. Más írásokat azonban megvetően tárgyaltak. A szerkesztőségnek ki kellene húznia a listáról, és nyilvánosan meg kellene nevezni azt a recenzenst, aki hasonló hibákat követ el. – Az Annalenben könyörtelenül elővették, de nem fogom a pártját apósom kémiai műveinek, a kémia stb. területén még a legcsekélyebb ismereteim sincsenek meg. Még nem voltam a háza tagja, amikor az egyik pesti országgyűlés idején egy nyilvános vendéglő hosszú asztalánál ültünk, ekkor ő és Dr. Szombathy belépett, és egy ablakfülkében megteríttetett. Ketten magukhoz hívtak és ott ettünk hármasban. Szombathyval a gróf vállalkozásáról beszélgettek. Még nem találta fel az antimon tinktúrát, valami még hiányzott hozzá, Szombathy hallgatta a spekulációi eredményét és rámutatott, hogyan végezhetné a kísérleteit, hogy elérje a célját. Jelen voltam, hallottam mindezt, szavamra tanúsíthatom, hogy Szombathy a tetszését nyilvánította, sok mindent elragadtatással hallgatott. Naponta látom a tinktúra és másik két találmánya csalhatatlan sikerét. Most pedig fellép az Annalenben és a német Merkurban ez a medikus, és nevetségessé teszi, csak mert nem iskolaszagú, amit mond. Nem vagyok az olyan könyvek barátja, amelyeken Theophrastus Paracelsus neve áll, ahogy a bölcsek vagy a bolondok, vagy mindketten egyaránt nevezik; bizonyosan nem vagyok zsebmetsző sem, aki sarlatán ígéretek közepette aranyat akar kapni a semmiből; de mondhatnak, amit akarnak az iskolából jött az urak: ami igaz, az igaz. – Tiszteletreméltó apósom − akinek gondolkodásmódja nagyon sok és fontos dolgban nem egyezik az egyémmel − mindkettőnek, Wielandnak és az annalistának is megírta a legkevésbé sem képmutató modorban és igazán nyugodt hangon saját szavaival is ezt. Ők azt vélték jónak, ha nem válaszolnak semmit, és én ennek nagyon örülök. Az Annalenben szintén nevetségessé tették Kis szép ódáját a szuperintendenséhez. A bolond, aki recenzeálta, azt panaszolja, hogy nem lehet tudni, hogy vajon Istenen Istent vagy Jézust értett-e! – Ez hát minden, amit valaki egy vers kapcsán mondani képes; mintha a poétának nem lenne mindegy! – Kis szívből nevetett a recenzión, és a nevetése nem volt görcsös. – Kívánom, hogy antikritikája elégtételt szerezzen, és elősegítse Almanachja folyását.

Legmélyebb köszönetem és nagyrabecsülésem újbóli biztosításával

maradok