Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Az ifjú Török Józseffel, sógorommal Debrecenbe utaztunk, és csak négy napja vagyok újra itthon. Hazaértemkor vettem kézhez Grellmannját, és ma kaptam meg postán értékes baráti levelét. Bizonyára érzi, mily nagyon lekötelez jóságának mindeme bizonyítéka. – A 9 f-t a Grellmannért és a 4 f-t a mű folytatásáért rövidesen megküldöm.

Köszönöm, hogy jó véleménnyel és bizalommal kér fel Csokonai Lillájának és ódáinak stb. recenzeálására. Néhány hónap óta nem csináltam semmit, nem is tehettem semmit, és most itt a szüret, és novemberben Sophie-m apává tesz engem. Az anyósom az apósom, a gróf betegsége miatt nem tud idejönni, ezért Sophie-nak az atyja kázméri házában kell szülnie, így már előre látom, hogy a november is semmitevésben fog elröpülni. Sok az olvasnivalóm, mert éppen most kaptam egy nagy halom könyvet. Emlékszem is, hogy Csokonai dalait és Lilláját elpakoltam egy ládába. De meglátom még, hogy vajon tudok-e rá időt szakítani, és hogy leszek-e abban az állapotban, hogy elvárásaihoz méltót tudjak alkotni. Nagyon örülnék, ha sikerülne és bizonyíthatnám, mily nagyon szeretnék eleget tenni a kéréseinek. Meg kell, hogy érje a fáradságot, ha megszabadít áteredő bűneimtől. [„]Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek![”] Most még bátortalanabbul írok németül, mivel Dr. Lubeck úr elítélte a németül író magyarokat Miscellenjében.

Debrecenben néhány órát időztem, és az öreg Sinayn kívül egy debreceni tudóst sem láttam. Ez még él, és még mindig a legnagyobb szükségben. A neje azt a keveset is elkölti, amije még van; az egyik fia katolikus lett, és egyháztanácsi fiskális Kassán; a másik kettő Derecskén él és rendkívül lezüllöttek. Ő maga [„]barnás kenyeret, zöldséget eszik csak ebédre[”].Kiszálltam a kocsiból a háza előtt újabb próbát tenni, vajon meg tudnám-e szerezni tőle a kéziratát (Historia Relig. Evang. in Hung.) pénzért, vagy azért, hogy bemutathassam. Felvázoltam neki, mit veszít majd a közönség, ha ezt a kéziratot halála után kezeibe kapja majd katolikussá lett fia; vagy a másik, aki egy világosságától irtózó katolikust vett feleségül; vagy a harmadik, aki katona lett és a könyvekre se nem vigyáz, se nem becsüli őket. Azzal a válasszal intézett el, hogy Teleki Sámuel kancellár könyvtárába helyezte el Buday által. Írni akarok emiatt a kancellárnak, és ha nem lenne nála, akkor új stratégiával állok elő.

A Kollégium épületét nemsokára befejezik. A gerendapárkányzatokat már kijelölték. Az állványzat miatt nem tudtam kivenni, hogy mit keresnek ott az ökörszem ablakok. Bárcsak megfogadták volna a tanácsomat, és megváltoztatták volna a rajzot úgy, hogy a gerendapárkányok ne törjenek meg, és a harmadik sor ablakkereteihez ne érjenek hozzá. Egyébként impozáns látvány.

A templom majdnem félig kész. A Kollégium irányában sík pillérei vannak, a város felé kerek pillérek félig befalazva . Elfelejtettem az oszlopok lábdíszítését megfigyelni. De természetesen egy ilyen erős épület nem fog ión oszlopokat kapni, csak ha a debreceniek ezzel is azt akarják bizonyítani, hogy milyen jól értenek az építészethez. – Az Ön által is ismert vésztői prédikátor, Császár József nemrég meghalt. – Azt mondják, Buday azért ment el a tanszékről, hogy megszerezze az elsőséget a professzorok közt, mert Debrecenben mindig a teológiaprofesszor az első (nem úgy, mint Patakon, ahol a senioratus van érvényben). Ellentmondásos döntés. Más professzorok az égi tudomány katedráját oly szívesen cserélnék világira. [„]Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván.[”] Buday valószínűleg szuperintendens lesz, ha Benedek majd az istenek közé kerül.

Nagyon sajnálom, hogy meghiúsult az az ötlete, hogy a görög nyelv professzora legyen az egyetemen. Sok jót tehetett volna ott, és jócskán megnőtt volna az érdeklődés folyóirata iránt. Nemsokára nekünk is lesz magyar újságunk. Ez a konkurencia felhívja majd a közönség figyelmét a két folyóirat tartalma iránt, és egyik a másiknak bizonyosan nem fog az útjában állni. Kultsár Hazai Tudósításokjáról ugyanúgy gondolkodom, mint Ön, talán még kedvezőtlenebbül is. Jobb is lehetett volna ez a folyóirat. Mitől fél, hogy még az országgyűlésről sem azt jelenti, amit például a Preßburger Zeitung mond? Szívemből örülök a nemsokára megjelenő új magyar folyóiratnak.

A Tajo és a Néva közt, a Tunisz és a Jovneo közt nem nyomnak sehol olyan siralmasan évkönyvet, mint az Önét. Meyernek nem kellene semmi mást nyomtatnia, csak katekizmust. A papír, a nyomdafesték, a betűk, mind nyomorúságosak, és most még a szedés is! Van ahol egy költemény még egy vonással se lett elkülönítve a többitől, és akad ahol több versszak is egybefolyik egymással. A közönség bizonyára erősen hibáztatja majd Önt, ha felvirágoztatja műveivel a rossz könyvkiadók közt is e legnyomorúságosabbat. –

Éppen most veszem kézhez Goethe írásainak első szállítmányát Cottatól. Goethe ifjúkorom óta a kedvencem. Vettem a fáradságot és összeszámoltam az előfizetőket. 1268-an vannak. Magyarországról senki, csak Hartleben 3 példánya és Cserei és én = 5 példány! – Hogy állunk a kultúrávall!

Maradok minden nagyrabecsülésemmel és legmélyebb barátsággal

Professzor Uramnak