Széphalom, 1807. július 25-én.
Professzor Uram,
Tiszteletreméltó kedves Barátom!
Hosszú hallgatásra késztetett a bizonytalanság, hogy vajon még Teschenben vagy Iglón éri-e el a válaszom, mígnem hírt kaptam Kassáról, hogy megérkezett ez utóbbi helyre. Mivel most már itt tudom Önt, megtöröm hosszas hallgatásomat, és sietve üdvözlöm barátilag. Az Ég adjon Önnek sok várható örömöt, és tartsanak sokáig napjai, amelyeket egy ily szép közönséggel tölthet. Örülök, hogy visszatért az édes hazába – a jelzőt szándékosan írtam magyarul – többek között azért is, mert betölti régi vágyam, hogy személyesen megismerhetem. − −
Csak ezekben a napokban kaptam vissza Verseghy Aglájáját és némely más darabokat, amelyekről recenziót kért tőlem. Teendőktől elhalmozva nem tudok azonnal nekifogni; nem is szívesen teszek ilyesmit anélkül, hogy a szerző lelkébe ne hatolnék. Igazságtalanul ítélni a szememben majdnem olyan lenne, mint neki ugrani valaki torkának. Küldök azonban három műbírálatot a segítségét várva. Az első inkább kivonat, mint recenzió, és kivághat belőle, amit és ahogyan csak akar. Meg kell vallanom, hogy a recenziókat szándékosan nem dolgozom ki tökéletesen: nem túl szívderítő munka ez, és nem szeretném, ha felismernének a sajátos írásmódomról. – Az annalisták politikai okok miatt taszíthatják el Péchy művét. Ebben az esetben kedvezőbbnek tartanám, ha az külföldi irodalmi újságokba kerülne.
Az Annalen júliusi számában ráleltem a magyar verselés különböző nemeiről írt dolgozatomra. Boldog és büszke vagyok a barátsága miatt: de, higgye el nekem, Professzor Uram, hogy annak ellenére, hogy [„]tetszeni akarok a jóknak[”],s hogy én Ön mint dicséretes férfiú iránt igaz tiszteletet érzek, sem vagyok már oly hiú, hogy nyilvánosan dicsérjenek. Tiszteletet és szeretetet mutat az, ahogy rangra emel, ezt teljességgel tudom becsülni, és törekszem is majd e megbecsülésemről bizonyságot adni.
Sárospatakon az Annalenről és Önről folytattam beszélgetést Sárvári professzor úrral és Diószegi prédikátor úrral, a beszélgetés folyt. A debreceniek azt fájlalják, hogy az Intelligenzblatt szerint eldőlt: meg kell kérni Ferenc császárt, hogy (az iskola dolgában) mindent hagyjon a régiben. Azt feltételezik Debrecenben, hogy a hír az Ön tollából származik. – Egyébként legyen biztos affelől, hogy Sárvári professzor és Diószegi prédikátor úr tiszteletreméltóan viselkedett.
Rendkívül lekötelezne, ha eljuttatná nekem a felkínált Magazin für Geschichte stb. művet. Szívből köszönöm ezt a baráti ajánlatot. Kérem, hogy ha lehetséges, lepecsételve, nekem címezve küldjön egy példányt az ismert műből: Freymüthige betrachtungen eines Ungarn über sein Vaterland mélyen tisztelt unokatestvér urához. A mű nincs meg nekem, és nem is akarom a könyvkereskedőknél keresni, mert [„]rémít ez a sok nyom[”]. Igen nagyon köszönöm e jóságát, és arra kérem még, rendelje meg nekem a második részt is, és ha hasonló jellegű kérése van, folyvást gondoljon rám.
Éppen Sartori Naturwunderének (de csak a magyarokat érintő cikkek) fordításával vagyok elfoglalva. A Tokajról szóló cikkeit egészen átdolgozom. Ne csodálkozzon, hogy erre a területre merészkedem. Ezeket a cikkeket először a Hazai Tudósítások számára akartam lefordítani, de önállóan adom ki őket a tokaji hegységről készített saját rajzom rézmetszetével ellátva.
Maradok összes nagyrabecsülésemmel és barátságommal
legalázatosabb szolgája
Kazinczy Ferenc
Tőke őrnagyné átadatta-e Önnek Kis episztoláját a John-képmásommal együtt?
Az Intelligenzblatt számára
A Sárospataki Kollégium ez év július 12-én a Tiszáninneni Református Egyházkerület szuperintendensének, Őry Gábor úrnak az elnökletével tartotta meg éves vizsgáit a világi gondnoknak, a nagytiszteletű császári és királyi valóságos udvari tanácsosnak és a Legfelső Hétszemélyes Tábla gyakornokának, vajai Vay József úrnak a távollétében, aki a Szabolcs vármegye rendjeit képviseli a budai országgyűlésen. Július 14-én pedig megválasztották az újragyűjtött szavazatok többségével Ragályi Gedeont, Gömör vármegye másodalispánját az egyházkerület algondnokává, Boronkay Zsigmond urat, az egykori Zemplén megyei iskolai főbírót pedig a Sárospataki Kollégium algondnokává, aztán Patai János urat, Jánosi prédikátorát ugyanoda a teológia professzorává.
Emellett ezen iskola érdemes teológiaprofesszorának, Porkoláb István úrnak megszavazták az iskola épületében a szabad lakhatást és az élethosszig tartó nyugdíjfolyósítást. 1806. december 7-én szomorú csapás érte a Was grófnő felett, tekintélyes hallgatóság előtt mondott búcsúztató beszéde közben: gutaütést kapott, ettől lebénult a jobb oldala és megnémult. A derék, meglehetősen sajnálatraméltó férfi jeles személyisége volt a kollégiumnak, 5000 f értékű könyvgyűjteményét az iskolának adományozta. Ebből az alkalomból nemes módon tűnt ki Kazinczy Péter úr, amikor 1000 f-al járult hozzá az iskola idős-és betegalapjához.
* * *
Cserei Farkas úr a sárospataki Kollégiumnak azt a hazafiúi ajánlást tette, hogy mihelyst a Kollégium botanikus kertet létesít, néhány száz egzotikus növénykülönlegességet ajándékoz majd annak az erdélyi Krasznán lévő magánkertjéből. Az iskola elöljárói a kedves felajánlást a legmélyebb hálával fogadták, és úgy határoztak, hogy lépéseket tesznek a célra alkalmas telek megvétele érdekében.