Virág Benedekhez Kazinczy Ferencz.
Fabchich velem sürűn levelez, ’s én az ő levelezésében nagy örömemet találom. Az eggy jó de különös, azaz önmagához és nem másokhoz hasonlító ember.
Szabó Dávidnak esetét nagyon sajnálom. Az isten gyógyítsa addig, hogy verseinek Komáromi Kiadását még újra megtekinthesse ’s kibocsáthassa, még pedig legalább eggy harmadnyival kevesebb számban.
Rajnisnak Georgiconja felöl szeretném hallani itéletedet, ’s látni az Aeneist.
Magyar nyelvet illető sok apro írásaink közzűl én még csak hármat láttam. Óhajtanám látni a’ Gróf Telekiét, ’s még inkább a’ Kis Jánosét ’s Pucz Antalét. Sajnálom, hogy sokan ollyanok írnak, a’ kik magyarul nem tudnak tudósan, és így csak rosszúl írnak. A’ Péchy Imréé mind addig, a’ hol a’ szók’ helyes vagy nem helyes voltára ereszkedik, valóban derék munka. Régen tüzel eggy barátom, hogy én is írjak valamit. Még eggy sort sem írtam; de fogok; ámbár az Újság már kihirdette a’ Diaetát. – Szép időket értünk, édes barátom! Alig mertük reményleni, hogy meglátjuk. Isten könyörült rajtunk ’s megtörte ellenségeink szarvokat.
Kultsárnak Újságlevelit gyönyörűséggel olvasom: de nagyon kínoz, hogy benne nem lelem semmi munkádat. Azok helyett az irgalmatlan rossz versek helyett, a’ mellyeket ő néha felvesz, mennyivel volna jobb a’ Tieidet kérni el, akár volna alatta neved, akar nem.
Halld azt a’ sírírást, mellyet a’ szegény leányom kövére metszetek fel az idén, kit a’ Kassai Püspök’ engedelmével kertembe temettettem. Ott fogok egykor fekünni magam is; ’s Széphalom fogad kebelébe majd ha eljön az órám. Imhol van az:
IPHIGENIA-PSICHARION.
szül. Kázmértt 1805. Aug. 8d.
megholt
*meghol [Emendálva.]
ugyanott 1806. Aug. 18d.
e’ kő elibe temettetett 21. Aug.
*
Téged nyájas anyád’ karjáról Ámor ölelt el,
Isteni szép jegyesét isteni szép jegyese.
S most az Olympus örömtájékai fognak el immár,
Jaj de szüléidnek szívek örökre sebes!
Nézz szerelemmel alá rájok, ’s mondd: „Él Fizsi, ’s téged,
Kedves atyám! ’s téged, nyájas anyácska! szeret.”
*[A záró idézőjel hiányzik, pótoltuk.]
–––
A’ Német ki nem tudja mondani sem az elölelést sem a’ nyájas anyácskát. Ezt a’ deák blanda materculának, a’ görög γλυκεια μητερnek mondaná. Az első sort azonban így fordítottam a’ bugyogósok nyelvén: Dich hat dem Busen der liebenden Mutter Amor entschlungen. – Ez a’ halál, édes barátom, inkább levert minden más csapásnál, mellyet a’ Gondviselés reám mére. Nem felejthetem a’ mindenek által depraedicalt szépségű gyermeket. Az egész környék azt vallja, hogy szebb alaku kisdedet nem láttak, ’s benne volt mind az én physiognómiám mind a’ Sophiemé.
[A levél másolójának megjegyzése: „
Törlött sorok az eredetiben”]
*[A megjegyzés alatt kb. 5–6 sornyi hely áthúzva átlósan.]
characterű,
ékes vérű de igen nemes szívű embernek, tiszta fejű Papnak, ’s hazáját hevesen szerető Magyarnak képét festettem, hogy ámbár verseitől iszonyodik, személyét nagyon tiszteli.
Élj szerencsésen, és szeress!
Az Isteni kéz lebegjen feletted; ’s tartson meg a’ Hazának és nekem!
*[Az aláírást egy hurokvonal helyettesíti.]