Levél
Méltóságos Uraságod hivatalos megkeresésére, ami az elsős, grammatista tanulók egyes nemzeti isko-lákban való érdemtelen és elégtelen felkészítésére vonatkozó, általam szóban már többször ismételt panaszokat illeti, melyeket Méltóságos Uraságod is jogosaknak és megalapozottaknak ismert el, hogy azokat az illetékes királyi felsőbb hatósággal való közlés céljából írásban is előterjesszem, alázatosan megjegyzem a következőket:
1. Ami a magyar nyelvet illeti, kizárólag ezen kellene az előírás szerint mind a latin auktorokat ma-gyarázni, mind pedig az iskolai gyakorlatok velejét diktálni, minekutána a hazai nyelv visszanyerte koráb-bi erejét. E tekintetben azonban általában – kivéve csupán azokat, akik Magyarország bizonyos vidékein végeztek nemzeti iskolákban – ezidáig oly csekély előrehaladásról tettek tanúságot a gimnáziumba érkező ifjak, hogy azt tapasztaltam, ők, habár tanúsítványuk szerint kitűnők vagy osztályelsők voltak, a magyar főnév- és igeragozásban járatlanok, magyar és latin fogalmazásra képtelenek. Ilyen helyek: Lőcse, Igló, Késmárk, Olaszi, Váralja.
2. Ugyanezt kell mondanom a latin nyelv kapcsán, kivévén részint ezen nemzeti iskolákat, ugyanis akik máshonnan érkeznek a gimnáziumba, éppúgy nincsenek tisztában a szabályokkal, alapokkal, ahogyan a főnév- és igeragozás készségszintű tudásával sem rendelkeznek.
Mivel ez nemcsak az ifjúság jobban felkészített részének erkölcseit ronthatja meg, hanem a tanár, lé-gyen bármily szorgos is, kísérletein és igyekezetén is kifoghat, sikertelenségre ítélve azokat, alázatosan kérem Méltóságos Uraságodat, hogy az ügy az illetékes királyi felsőbbség elé kerülvén, ezen felül legalább, mivel már ebben az iskolai évben a kifejtett problémákat orvosolni nem lehet, méltóztasson felügyeltetni ama rendeletek betartását, hogy a nemzeti iskolákból távozó ifjúságot a gimnáziumi tanulmányok meg-kezdésére felkészítve fogadhassuk.
A felsőbb évfolyamban
1. Ami a nyelvtant illeti, a felsőbb évfolyamban, mivel senki nem akadt, aki a latin előadások megér-tésére ne lett volna képes, a latint használtuk közvetítő nyelvként. A kezdők évfolyamában azonban, mivel ez javarészt olyan első éves ifjakból áll, akik először lépnek át nemzeti iskolákból gimnáziumba, és ezért nem elégé járatosak a latin beszédben, a köznyelvet használtuk közvetítőként, úgymint a németet és a szlávot.
2. Ami pedig a szókincset illeti, mind a kezdő, mind a haladó évfolyamban minden fordítási gyakor-lat az előírás szerint magyar vagy anyanyelvű szokott lenni.
Ebből aztán önként következik, hogy a mi gimnáziumunkban az ifjúságot nem kötelezték magyar könyvek megvásárlására – melyekből néhány így is elkelt –, mert így a magyar nyelv tanulmányozása igen nehézzé, vagy szinte gyűlöletessé vált volna.
Mindezen túl, az ilyesfajta gimnáziumban miféle magyar nyelvtant adjanak elő, és milyen nyelvet al-kalmazzanak a magyar közvetítőjéül?
A királyi felsőbbség kegyes intézkedésééig a Méltóságos Uraságod által velem a körülményeket illető információ írásbeli előterjesztését illetően közöltekre alázatosan válaszolok a következőkben is:
Lőcse, 1793. október 12.
Méltóságos Uraságod
Legalázatosabb szolgája, újhelyi Dayka Gábor,
a magyar nyelv és irodalom rendes királyi tanára