Dayka Gábor igen alázatos folyamodványa a Legfenségesebb Főherceghez és Királyi Herceghez, Sándor Lipót Nádor Úrhoz, valamint a Főméltóságú Királyi Helytartótanácshoz
Legfenségesebb Főherceg, Királyi Herceg és Nádor Úr, valamint Főméltóságú Királyi Helytartóta-nács!
Alulírott igen alázatosan folyamodik azért, hogy a magyar nyelv és irodalom tanári hivatalára, vagy bármely más megüresedő gimnáziumi tanári katedrára alkalmaztassék. Az indokok, melyek eme igen alázatos kérését alátámasztják, a következők.
1. Hogy alulírott valamennyi iskoláját kitűnő tanulóként teljesítette, és a pesti központi teológiai sze-mináriumban is kitűnően teljesítette tanulmányait, mint az A melléklet mutatja. Egyes iskolái kapcsán ezt hiteles iratokkal is alátámasztaná, ha a távolság és a rövid határidő engedné, de mivel ezek az osztályza-tokból, melyeket évről évre fel szoktak küldeni, könnyedén kitűnnek, a rájuk való hivatkozás hitele kétség-telennek tekinthető.
2. Mivel ugyanő a magyar nyelv kitűnő ismerete mellett, mint azt a csatolt folyóiratoknak, a Magyar Museumnak és az Orpheusnak – az előbbinek 385., az utóbbinak 5. és 10. oldala, valamint egyéb füzeteik igazolják, latinul, németül, franciául és olaszul igen jól beszél és ír, a szlávot meglehetősen, az angol nyelvet közepesen beszéli, és jól érti. Ennek már elegendő bizonyítékát nyújtotta egyrészt az említett folyóratokban külön is közölt, másrészt még sajtó alatt lévő különféle fordításaival, és újabb, bővebb bizonyítékait is szeretné adnia a jövőben, mihelyt irodalmi tanulmányoktól termékenyített életet élhet. Hogy a mondott nyelvekben nemcsak középszinten jártas, személyesen is szívesen bizonyságát adná, ha nem lenne lehetőségek szűkében, hogy Budára jöhessen, nemrég költözvén távolra Abaúj vármegyébe, Szikszó városába. Ezért mivel
3. a szabályrendszerek összefüggése miatt úgy véli, hogy a nyelvek csiszolt tanításában a köz javára tudna tevékenykedni, a legalázatosabban kéri, hogy a magyar nyelv és irodalom valamely tanári hivatalára alkalmazzák; annál is inkább, mivel
4. két-három évvel ezelőtt saját kezdeményezésére és minden fizetség nélkül klerikusként a pesti köz-ponti szemináriumban sikerrel tanította a magyar nyelvet, és az akkori elöljáró, tisztelendő Wohlgemuth kanonok úr rendeletére Campe művét a lélek erényeiről magyar nyelvre lefordította. Mindemellett
5. ha nem alkalmazhatják a magyar nyelv tanáraként, alázatosan kéri, hogy valamely gimnáziumban nyerhessen alkalmazást; mert tán elvakultan úgy véli, hogy a filozófiai és részint jogi és teológiai tárgyak tanulmányozásával eltöltött esztendők után, valamint a latin klasszikusok folytonos olvasása mellett képes arra, hogy bármely gimnáziumban a grammatikai vagy humanitas osztályokat sikerrel oktassa.
Végül, révén alulírott ősi, nemességgel adományozott családból születvén, soványka javakkal ellátott szüleitől korán megfosztva, a klerikusi életet elhagyván, magát literátusi életpályának kívánná szentelni, Fenségedet és a Főméltóságú Királyi Helytartótanácsot a legalázatosabb folyamodással kéri, méltóztassék kegyesen gondoskodni arról, hogy belőle a Haza hasznos polgára válhassék. Bármely hasonló üresedés esetén, akár Kassán, ha a magyar nyelv tanára úgy dönt, hogy átmegy Egerbe a jogi karra, akár Egerben, ha Janussek József nem fogadná el az első grammatista osztályt, sikert remél alulírott.
Szánja meg Fenséged és a Főméltóságú Királyi Helytartótanács, és ne lökjön egy ifjat végzetesen si-ralmas, hányódó-vetődő sorsra. Oktatási intézményeinkben akadnak más, úgymint segédtanári vagy rendkívüli tanári és hasonló alkalmazások, melyeket, csak hogy véreinek ne legyen haszontalan kolonc-ként terhükre, Felséged és a Főméltóságú Királyi Helytartótanács iránti örök hálával fogna fogadni alul-írott.
Pesten, 1791. november 21-én
Fenségednek, valamint a Főméltóságú Királyi Helytartótanácsnak legalázatosabb és örökké hű szolgá-ja, Újhelyi Dayka Gábor. Jelenleg Szikszón, Abaúj vármegyében tartózkodik.