Mikla, Mart. 15. 1817.
Ime az én Musám ismét jövendöl divinál:
*A „divinál” szó az előző szó fölé írva.
alig tellyesedett be a’ Helicon már Veimárt jovendöl: Mosolyogjon Excellentiád, de kerem, azt azért a’ Magyarországi
*Magyaroszági [th. emend.]
jövendö mondó barna sybillak
*barna <asszonyok> sybillak
közé
*közé közé [th. emend.]
ne számlálja, mert ö csak azt jovendöl a’ mit Excellentiadnak kíván: Nagyságat s dicsöséget s ha jovendolése bé tellyesedik eléggé meg lesz jutalmazva, mert ha csak egy morsát tehet is azon nagy épülethez mellynek Ex[cellenti]ád talpköveit olly dicsőn le rakta, ugy
*le rakta<k>, ugy
el mondhatom Senecaval: non sum frustra natus! S el mondhatja Excellentiad is: Exegi monumentum
*monimentum [th. emend.]
era perennius! De mondhatja e ezt Excellentiad ha nagy lelkének virtusait
*viritusait [th. emend.]
csak életenek szük határába zárja? ha intézeteinek örökké válóságat nem ád, ha azok