HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Festetics Györgynek
Nikla, 1817. március 15.
Mikla, Mart. 15. 1817.

Nagy fényű Gróf!
Kegyelmes Uram!

Ime az én Musám ismét jövendöl divinál:*
A „divinál” szó az előző szó fölé írva.
alig tellyesedett be a’ Helicon már Veimárt jovendöl: Mosolyogjon Excellentiád, de kerem, azt azért a’ Magyarországi*
Magyaroszági [th. emend.]
jövendö mondó barna sybillak*
barna <asszonyok> sybillak
közé*
közé közé [th. emend.]
ne számlálja, mert ö csak azt jovendöl a’ mit Excellentiadnak kíván: Nagyságat s dicsöséget s ha jovendolése bé tellyesedik eléggé meg lesz jutalmazva, mert ha csak egy morsát tehet is azon nagy épülethez mellynek Ex[cellenti]ád talpköveit olly dicsőn le rakta, ugy*
le rakta<k>, ugy
el mondhatom Senecaval: non sum frustra natus! S el mondhatja Excellentiad is: Exegi monumentum*
monimentum [th. emend.]
era perennius! De mondhatja e ezt Excellentiad ha nagy lelkének virtusait*
viritusait [th. emend.]
csak életenek szük határába zárja? ha intézeteinek örökké válóságat nem ád, ha azok