Elhagyva Istenitől maga vólt a’ két sereg immost,
’S Xanthosznak ’s Szinoisznak ugarjain erre meg arra
Hánykódék a’ rettenetes harcz, a’ hogy erősebb
Karral az ércz láncsát kiki az ellenségnek arányzá.
Telamonída Ájász, bástyája az Acháji seregnek,
Törte-meg a’ Trószok foltját, ’s nyita társainak fényt;
Azt ütvén, ki a’ Thráxok előtt járdalla legelső
Euszórosz’ magvát, Akaneászt, a’ gyorsat, az űgyest.
Lófürtös sisakának az ércz úgy vágta taréját,
Homloka hogy betört, ’s koponyájan méne keresztűl
Az hegyes ércz; ’s szemeit most eltöltötte sötetség
Erre a’ Teuthranida Áxüloszt Diomédesz ölé-meg,
A’ viadalban erős. Lakozék ez az ékes Ariszban.
Dúzs vala birtokiban, ’s kedvelve az emberek által,
Mert mindent vendégele, lévén háza nagy útnál.
’S ennyi között eggy sem kele-fel, hogy tőle veszélyét
Elhárítsa; bukott mind ketteje; ő maga ’s bíztos
Híve Kaleszios, a’ ki tüzes paripájit igázni
Szokta vala; ők eggyütt szálltak-le a’ földnek ürébe.