Légyen az ember
Segélleni kész ’s jó!
Mert egyedűl ez
Választja-meg őtet
Azoktól, a’ miket
Ismérhetünk.
Idv a’ nem-ismért
Egyedűl sejdítgetett
Főbb Valóságoknak!
A’ nemesbb halandó’
Példája tanít
Őket hinni.
Mert nem érező
A’ Természet.
Jónak és gonosznak
Ragyog a’ Napnak tüze,
’S a’ bűnös felett
Mint a’ tiszta felett
Csillag és Hold
Eggyeránt sugárzik.
A’ szél ’s az árvíz,
Menny’ tüze ’s jégeső
Járják útjaikat,
’S nyargalva-menve
Elkapják az eggyikét
A’ másika után.
Így a’ Szerencse is!
Vaktába’ kap ő
A’ sokaságba;
’S most a’ gyereknek
Ártatlan fürtjeit
Ragadozza-meg,
És ollykor a’ kopasz
Kaján’ koponyáját.
Ercz táblákba vésett
Örök törvény szerént
Kell mindenikünknek
Létele’ környeit
Megfutnunk, jól vagy balúl.
Egyedűl az ember
Hajthatja végre
A’ lehetetlent.
Külömbözést teszen,
Választ, megvet;
Tartósságot adhat
A’ sebes pillantatnak.
Ő egyedűl
Nyújtja a’ jutalmakat,
Osztja a’ büntetéseket;
Ront, bontogat, alkot,
Minden hibást,
Minden kifeszűltet
Hasznosan öszve-köt.
Az Isteneket
Mi a’ szerént tiszteljük,
Mintha halandók
Volnának ők is;
’S nagyba’ csinálnák,
A’ mit a’ legjobbak
Tesznek, vagy tennének.
Légyen az ember
Segélleni kész ’s jó.
A’ jót teremtse
’S a’ használatost
Elfáradhatatlanúl.
Légyen ábrázlója
Ama’ csak-sejtetteknek.