| Szövegforrás | Poetai berek, 200–202. | Kötet-részlet.
1812/1813 | kritikai szöveg olvasószöveg
keletkezéstörténeti jegyzet
|
Ha a’ régi-korú
Hatalmas atyánk
Szelíd kezével
Tolongó fellegekből
Áldó villámjait
Szórja a’ földre alá,
Öltözetje’ legalsó
Prémjét tisztelettel
Csókolom én,
’S szívem ő eránta
Háladattal eltelik.
Mert Istenekkel
Öszve ne mérje
Ember magát.
Ha felkapaszkodik
’S homlokával elér
A’ csillagokig,
Ingó talpa néki
Meg nem áll sohol,
’S kedvekre játszanak
Szél ’s felleg vele.
Ha velős bokája
Az ingni nem tudó
Földön megáll,
A’ Tölgynek lombos
Bércéig fel nem ér,
Sem a’ hová fel-
Nyúlik a’ bor’ ága.
Miben külömböz
Isten és halandó?
Abban, hogy amannak
Számtalan hullám
Tolong előtte,
Eggy örök folyam!
De minket a’ hullám
Fellök, ’s a’ hullámban
Elsüllyedünk.
Éltünket picziny
Gyűrű keríti-be,
’S számos nyomok
Fűződnek állandóan
Léteknek örök
Lánczaira.