Mint ölelsz-körűl
A’ reggelnek bíborában,
Tavasz, énnekem
Régi Szerelmesem!
Örök hevednek
Szent lebegései
’S el nem fogyható szépsége
Szerelemnek érzelékeivel
Tolakodnak szívemre.
Oh, hogy téged
E’ karokkal
Megragadhatnálak!
Ah! én kebledben
Fekszem, olvadok,
Fűved, virágid
Szívemhez simonganak.
Te lángoló szomját
Mellyemnek eloltod,
Nyájas reggeli Szellő.
’S a’ fülemile
Csattogva hív
Fel a’ ködlepte völgyből.
Megyek! Megyek!
De hová? hová?
Felfelé, felfelé
Emelődöm én.
Alattam úsznak
A’ fellegek.
A’ vágyó, vonszató
Szerelemnek ők
Íme lapúlnak.
Nekem, oh nekem
Lapúlnak-el ők!
Nekem, oh nekem!
Felfelé
A’ ti kebletekbe!
Öleltetve-ölelve!
Ah, a’ te kebledbe fel,
Szerető Atya!