Serdűlsz atyádnak gondjai köztt, miként
A’ csermely’ szélén kél a’ büszke nyár, (populus)
Reménye még, majd dísze a’ szent ligetnek (szent, von Göttern bewohnt)
Ha testes ágait fellegeknek öltvén,
Királyi kesselyőknek ád tanyát,
’S a’ puszta’ vándorát nagy-messze földről
Kétségei köztt Phárusz gyanánt vezérli.
De nem fa még a’ szép sudar, ’s mi azt
Akkor
*<…> Akkor Ráírással jav. olvashatatlan szóból.
csudáljuk majd, ha kesselyők
Tanyázgatnak – – – –
(nem jut eszembe a’ többi)