Gyermeke Józsefnek ’s Sztáray Laurának,
Ne hidd az elposhadt rongyos Sophistának,
Hogy a’ pénz ’s a’ czifra boldoggá nem tehet,
’S a’ ki érdemmel bír, nélkűlök ellehet.
Üres csevegésit eresszd a’ szeleknek,
’S lássd mint hajlong ő is Sztricsáknak, Vojcseknek.
Eggykor még ezek is jók tiszták valának
Makacs tanítványi a’ morgó Stoának,
Ανεχω, ἄπεχω penge ajakokról,
El nem tudta vonni göröngyös utjokról
Sem az öszvezajdúlt tengerek habarja,
Sem a’ nagy Jupiter’ villámszóró karja
Horat.
*E sorpár mellé írva.
De éhen, ’s szenny között érzették végtére
Hogy a’ jónak maga a’ jó sovány bére …