Nevettem Númát és a’ Mekkai
Valláscsinálót; ennek eggy galamb
Amannak eggy szép lyány – melly gondolat!
És éjjel – éjjel! – hordta az oktatást.
’S otromba költemények lelt hivőt;
És mennyit lelt! és melly hosszú időkig!
Egériákat én ágyam körűl
Nem szoktam látni, ’s nékem a’ galamb
Nem ád egyéb leczkéket, mint Horátz ád,
’S egyéb leczkékre nincsen is fülem.
Az illy Segéllők nem nagy czimboráim;
’S mellyem’ baját a’ Mesmerekre, kik
Agyamnak ártva gyógyítnak, felette
Nincs kedvem bízni. Nékem a’ fejem
Nem fáj mellyemnél, hogyha fáj, kevésbbé,
’S ha fáj, belé még mellyem is beteg.
Ép úgy vagyok, ha ép mind ketteje. –
Azokkal, a’ kik a’ Bölcsek’-kövét
Főzgélik, és ólomból – aranyat? –
Azt nem, de aranyból – olmot főznek és –
És – semmit! – a’ kik a’ planétai
Forgásokat kukkangatják; jövendőt
És múltat és távolvalót tekintnek;
Azokkal, a’ kik symphatética
Cúrákat tésznek, Bécsből Széphalomra
Eggy gyolcsra-cseppent véren rossz fogat,
Hideglelést, tört lábat gyógyítgatnak;
Megholtakat citálnak; álmokat
Most látnak és majd fejtenek – azokkal
Mit tégyünk? – hagyjuk futni útjokon!
Részegnek és bolondnak tág az út.
Kaczagnod nem kell ’s szánnod sem, ha mondom,
Hogy én is – Álomlátóvá levék.
A’ vízivó, kit Bacchusz isteni
Levével ritkán éltet, a’ ki bort
Csak akkor kóstol, a’ midőn vele
Új Thraseák beszéllnek jobb időkről,
Nem tömte-meg Hegyaljaival magát,
És álmot még is látott. Látni az álmot
’S álmodni, nálad eggy, ’s eggy nálam is.
Botránkozásod ezzel széljeloszlik.
Hagyd hát beszéllnem a’ Megjelenést.