Nevettem Númát és a’ Mekkai
Valláscsinálót; ennek eggy galamb
Amannak eggy szép lyány – melly gondolat
És éjjel – éjjel! – hordta az oktatást.
’S otromba költemények lelt hivőt
És mennyit lelt és melly hosszú időkig!
Egériakat én ágyam körül
Nem szoktam látni, ’s nekem a’ galamb
Nem ád egyéb leczkéket, mint Horátz ád
’S egyéb leczkékre nincsen is fülem.
Az illy Segéllők nem nagy czimboráim,
’S mellyem’ baját a’ Mesmerekre, kik
Agyamnak ártva gyógyítnak, felette
Nincs kedvem bízni. Nékem a’ fejem
Nem fáj mellyemnél, hogyha fáj, kevésbbé
’S ha fáj, belé még mellyem is beteg.
Ép úgy vagyok, ha ép mindketteje.
– – – –
v. 16 hic praeteriri debuerunt, sed
facti sunt atque elaborati hi versus
sequitur:
És még is én is Álomlátóvá levék. etc.
Nem mosolyg az Ur erre a’ kezdetre?