21. Febr. 1811.
Arcadiának jámbor Pásztorához,
Gyalog leányka, kérlek, menj, ’s nevemben
A’ legbarátibb idvezlést vigyed.
Ha kérdi, vettem é kedves dalát,
Mondd: vettem, és örvendek vételén;
És hogy, ha gyenge lyányom’ szenvedése,
Kit a’ hurut dühödve fojtogat;
Bölcsője mellől eltávozni hagyna,
Helyetted én vinném-meg válaszát.
Igy rakd fejére az újabb kosszorút,
’S vezessd azok közzé, kik czimbalom,
Síp’ ’s lant’ zengése mellett űlik a’
Búcsúzó Farsang’ napjait, ’s köszönd rá
Titokban kedves Koppinknak nevét,
’S fel, fel, fel a’ Megholtért a’ pohárt.
A’ Vígadók
*Vígadok Az o-ról az ékezet elmaradt, pótoltuk.
nem értik e’ nevet,
Őnekiek a’ száz gyertya sem csinál fényt;
Hagyd őket, és hozzd nékem csókjait,
Szívemnek majd ha tágúl rettegése,
’S Thaliem feléled lankadásiból,
Magam leszek tolmácsa a’ kösszönetnek,
’S ígéretét hogy teljesítse, kérem.
Még messziről meglátja házamat
Eggy dombnak ormán, ’s a’ hat lábnyi ablak
Setét-útálót hágy sejtetni véle.
Eggy kedves Asszony, két szép kisdedével,
Kiknél
*Kiknél Ráírással javítva ebből: Kinél.
még Guídó sem fest bájosabbat,
Híven fogadja vendégét, ha szív
Vezérli a’ házhoz, és ha szívre vágy,
Nem a’ szokás’ vak babbonájira.
’S ha kép, ha könyv, ha szép fekvés, kies tér,
Messzére elnyúló rét, kalászos holdak,
És kétszer hat helység’ szemlélete,
’S ezek között a’ Borsi’ ’s Újhelyé, Borsiban született
’S száz ölre a’ háztól eggy szent tőlgyliget, Rákóczy Fer. Zrínyi Ilonától; –
’S azon felűl a’ bort
*felűl <eggy> a’ bort
adó tetők,
Ujhely az a’ hely, a’ hol a’
Ha malmainknak zörgéseik az éj’ Reformatio leg elébb predikáltatott
Tündér csendében, ’s eggy szelíd patak, a’ Magyar földen.
Melly játszva fut tovább,
*<hempelyeg,> fut tovább, Az áth. szó fölé írva.
’s kelet felől
Megpattant láncza kékellő hegyeinknek,
Varázs erővel hatnak őreá is:
’S ha mind ezeknél még inkább az a’ kedv,
Melly a’ gonosz sors’ üldözéseinek
Nem gyáva homlokot vet ellenébe,
Nem retteg semmit, és semmit nem óhajt,
Békében él magával ’s a’ világgal:
Mondd: jöjjön ’s lássa ezt – itt Arcádia!