Arcádiának jámbor Pásztorához,
Gyalog leányka, kérlek,
*kérlek, Utólagos betoldás a sor fölött.
menj, ’s nevemben
pedestris Musa.
Horat.
A’ legbarátibb idvezlést vigyed. az az alant-stylusú
Ha kérdi, vettem e kedves dalát,
Mondd, vettem, és örvendek vételén;
És hogy, ha
*hogy, ha A két szó eredetileg egybeírva, a vessző utólag illesztve közéjük.
gyenge lyányom’ szenvedése,
Kit a’ hurut dühödve fojtogat,
Bölcsője mellől eltávozni hagyna,
Helyetted én vinném-meg válaszát.
Így rakd fejére az újabb kosszorút,
’S vezessd azok közzé, kik czimbalom’,
Síp’
*<A’> Síp’
’s lant’ zengése mellett űlik a’
Búcsúzó Farsang’ napjait, ’s köszönd rá
Titokban kedves Koppinknak
1Koppi Károly, Piarista Histor. Prof volt a’ Pesti Univers. 1795ben, midőn gyanús volt sok józan fej, elküldetett Máramarosba. [A szövegben nincs *, pótoltuk.]
Berlinista [Ez a lap aljára írott jegyzet mellé van odavetve, olvasata bizonytalan.]
nevét,
’S fel, fel, fel a’ Megholttért a’ pohárt!
*E két sor előbb így hangzott:
Titokban Koppi társadnak nevét,
’S emeld, emeld, emeld-fel, a’ pohárt!
A végső változatot eredményező javítások előbb a sorok alá és fölé írva, majd az egész áthúzva, s a sorok mellett letisztázva.
A’ vígadók nem értik e’ nevet;
Őnekiek a’ száz gyertya sem csinál fényt.
Hagyd őket, és hozzd nékem csókjait.
Szívemnek majd ha tágúl rettegése,
’S Thaliem feléled lankadásiból,
Magam leszek tolmácsa a’ kösszönetnek,
’S ígéretét hogy teljesítse, kérem.
Még messziről meglátja házamat
Eggy dombnak ormán,
*domb<’>nak <tetején> ormán,
’s a’ hat lábnyi ablak
Setét-útálót hágy sejtetni véle.
Eggy kedves asszony, két szép kisdedével,
Kinél Guidó sem festhet bájosabbat,
Híven fogadja vendégét, ha szív
Vonsza ezt a’ házhoz, és ha szívre vágy,
Nem a’ szokásnak bábonájira.
’S ha kép,
*<…> kép, Olvashatatlan szóból ráírással jav.
ha könyv,
*<kép> könyv, Az áth. szó fölé írva.
ha szép fekvés, kies tér,
Messzére nyúlt rétek, kalászos holdak,
Nem messze a’ háztól eggy szent tölgyliget,
’S felűl azon mustot-termő tetők,
Eggy kis pataknak játszódó futása,
És kétszer hat helység’ szemlélete,
’S ezek között az Újhely’ ’s Borsié;
Ha malmainknak zörgéseik az éj’
Tündér csendében, ’s csak kelet felől
Megpattant láncza kékellő hegyeinknek,
Varázs erővel hatnak őreá is:
’S ha mind ezeknél inkább még az a’ kedv,
Melly a’ gonosz sors’ vad csapásinak
Nem gyáva homlokot vet
*v<é>et
ellenébe,
Nem retteg semmit, és semmit nem óhajt,
Békében
*Béké<vel>ben Ráírással jav.
él magával ’s a’ világgal:
Mondd, jőjön ’s lásson. Itt Arcádia!