HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
ANNALEN DER LITERATUR UND KUNST, INTELLIGENZBLATT
(1810)
1810. június


Birtokomon eggy gyenge leány és eggy magas asszony
Versengtek; – mellyem lángola mindenikért.
Annak zöld amarant és szejnei rózsa*
rósza Sajtóhiba, em.
virított
Messzére-illatozó szép haja’ fürtjei köztt.
Ennek arany fonadék nyúlt-el tunicája redőjin,*
redőjét Sajtóhiba, em.
’S ákácczal-koszorus mitra fedezte fejét.
A’ kis selyp Csapodár eltűnt hamar: a’ deli szép nő
Sírom’*
Síróm Sajtóhiba, em.
széléig bírta szerelmeimet.
A’ Csapodár kiki tudja ki volt. A’ szentűl kedvelt
Titkos hívei köztt hirdeti sírva nevem’.

[...]


Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? – Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútus, itt Wesselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat: él Fiam! él Nőm!
’S Díszedet eggy jobb kor’ újra megadja Zsibó.