Kézirat: Autográf eredeti elküldött levél: MTA KIK M. Ir. Lev. 4r. 183., 11. tétel. 2 f. Az első fólió legalja és a második nagyobb része le van vágva; az elköszönő sorok hiánya arra utal, hogy a levél vége hiányzik, és így feltehetően a 2. fólió 1. oldala is hiányos.
Megjelenés: Orbán, 2017, 659–690.
Jegyzet:
A címzett azonosítása
Bossányi Zsuzsanna 1802-ben írt és Kazinczy Ferenc hagyatékában fentmaradtak levelei nem nevezik meg a címzettet. A levélíró megszólításaiból és belső megszólításaiból egyértelmű, hogy a címzett Bossányi Zsuzsanna egyik fia. A lelőhely mellett a belső utalások sorából is az következik, hogy Ferenc, Miklós, Dienes, László és József fiai közül Ferenc a címzett. A levelek többször is 3. személyben említik Józsefet és Dienest. László ekkor katona volt, Dienes Nagyváradon élt, Miklós családos ember volt, így kevésbé valószínű, hogy hosszabb ideig ráértek volna az érsemjéni gazdaság ügyeit intézni. A levelek utasításaiból ugyanis egyértelmű, hogy a címzett Érsemjénben tartózkodott. Kazinczy Ferenc 1802. január 19-én költözött Alsóregmecről Érsemjénbe, ezután írt leveleit már innen keltezte. Kazinczy anyja szintén Érsemjénben lakott ekkor, de e levelek írása idején távol tartózkodott: Alsóregmecen és környékén. Bossányi Zsuzsanna tehát hazaírta a leveleit otthon maradt fiának, Ferencnek. Kazinczy azért kért könyveket Nagy Gábortól 1802. február 10-én Érsemjénben kelt levelében, hogy „Az alatt míg az Anyám oda lessz, hadd legyen mit fordítanom.” (KazLev. 2/506, Kazinczy – Nagy Gábornak, Érsemjén, 1802. február 10., 453.) Az 1802. febr. 23-i levél egy meghatalmazást említ („Plenipotentiad”) egy március 15-i perben, és tudható, hogy Kazinczy valóban Érmihályfalván képviselte a családot ekkor. (KazLev. 2/514, Kazinczy – Nagy Gábornak, [Érsemjén], 1802. március 16.) Szintén e levél említi Muftit, aki a címzettnél van: ez Kazinczy egyik lova volt.
A keltezés helye
Bossányi Zsuzsanna 1802-ben írt és Kazinczy Ferenc hagyatékában fentmaradtak levelein nincs megadva a levélírás helye. A levelek témájából azonban ez valószínűsíthető. A levelek elsősorban egy birtokrendezésről szólnak: a Hericz család visszaváltotta a Kazinczyéknak egykor zálogba adott birtokrészt. A végrehajtás már 1801 novemberében megkezdődött, Kazinczy ezután hamarosan átköltözött Érsemjénbe, de a két érintett család közötti elszámolási viták peres ügyei és a végrehajtás is folyamatban voltak. Kazinczy anyja tehát ezek miatt ment vissza Alsóregmecre, innen, illetve a közvetlen környékéről írta a leveleit Érsemjénben maradt fiának.
A keltezés ideje
Bossányi Zsuzsanna 1802-ben írt és Kazinczy Ferenc hagyatékában fentmaradtak leveleinek keltezését alapvetően behatárolja Kazinczy fogságból való szabadulása (1801. június 28.) és Bossányi Zsuzsanna halála (1812. november 14.). Tovább szűkíti a lehetséges időtartamot az érsemjéni cselédlány, Léni említése: ő 1804. február 19-ig állt Bossányi Zsuzsanna szolgálatában, ekkor elszöktették Bernáth Gedeon emberei. (KazLev. 3/652, Kazinczy – Nagy Gábornak, h. n. [Érsemjén], 1804. február. 21.) És végül a regmeci végrehajtás éve: 1802. A pontosabb keltezést az egyes levelek keltezései és belső utalásai adják meg. A jelen levélen nincs keltezés, de adott a nap: „Ma 15 az a nap a melyen kezdetik a veszedelem”. Az említett „veszedelem” a Bossányi Zsuzsanna több levelében is említett 1802. március 15-i tárgyalás: ez a levél írásának napja. Ugyanezt erősíti meg további két utalás: „Jósi tegnap el ment Jósef napjára” (azaz március 19-ére), és „a most lábongó Breváknéval vagyok” (vö. Bossányi Zsuzsanna 1802. márc. 15-e előtti levelével).