Bécs, 1824. január 14.
Épp hogy felgyógyulva a reumatikus lázból (ne ijedjen meg a nevétől) colica haemorrhoidalis rheumatica subinflammatoria, még elég gyengén sietek december 25-i levelét megválaszolni: a Sallustiussal kapcsolatos kérdésekről felvilágosítást ad a mellékelt lap.
Hogy olyan jó volt és a fordításról való nézeteit velem megosztotta, azzal teljesen egyet értek. Sejtettem mindjárt, hogy elvét nem jól értettem. Így ez rajtam is múlhat, hogy Sallustiushoz írott előszavában az a hely még mindig nem jól érthető; tudom, hogy mit akar mondani, de nem találom a szavaiban.
Tacitusz is (Szallusztot) csak ugy tuda meghaladni hogy utolérni ugyan távolrol sem tuda.
Ez nem fogja minden olvasó számára egyértelművé tenni, hogy Ön Sallustiust Tacitus fölé helyezi. Én először így értelmeztem ezt a mondatot: Tacitust nem lehet összehasonlítani Sallustiussal; az útjaik túlságosan különbözőek, mégis Tacitus a saját útján messzebbre jutott, mint Sallustius a magáén.
Igen örültem, hogy az Aurórában megjelent novellám hatással volt Önre. Sok szeretettel dolgoztam ezen a munkán, és remélem, hogy novelláim és meséim nem fognak nyomtalanul eltűnni a magyar irodalomban. Remélem, hogy még az idén önálló kötetet jelentetek meg belőlük. Jóllehet megkésve, de mégsem túl későn, mert őszinte szívből kívánok Önnek boldog újévet. Még mindig az Ön Majláthja.