Széphalom, 1810. december 27-én.
___________________
Legdrágább Barátom! Kiugrik a szívem, amikor jogos panaszait hallgatom; és szinte szemrehányást szeretnék tenni magamnak, mert oly sürgetve kértem, hogy fogadja el a soproni hívást. Kevésbé lenne nyomasztó ínsége, ha nőtlen volna. Az Isten vigasztalja Önt és jó hitvesét, akinek szívből ajánlom magamat. – Már bizonyára megtudta a közös barátunknak, Kisnek írt levelemből, hogy Glatz és André urak voltak oly jók, hogy meghívjanak az intézetükbe. Még mindig Önnel akarom elküldeni Glatz tanácsnok-tanácsos úrnak az összes recenziómat; még csiszolni kell rajtuk, ezt bizonyára nem tagdja meg tőlem a jósága. Az Ön által megismert soproni intézet az egyik legszebb; szívemből kívánom gyarapodását. Nálunk nincsen semmi újság. Egy ideje pusztán azokon az epigrammáimon dolgozom, amelyeket januárban szándékozom átadni a nyomdának. – Éljen igen boldogul. A sors szorító keze tegye könnyebbé az életét! Csókolom Amélie-nket, aki mostanra már bizonyára tipeg. Thalie még mindig eckcémás, de egyébként egészséges, erős, szép.