Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ma kinyitottam azt a csomagot, amelyben a jénai Literatur Zeitung füzetei álltak lepecsételve július óta, azért, hogy csatolhassam Önnek Nitsch kéziratát és Wesselényihez írt episztolám kinyomtatott és csak ma megkapott néhány példányát. E két füzete vagy a kassai szűcs, Rasztokay, vagy egy mecenzéfi vaskereskedő viszi el Stószra az újhelyi vásárról, amit állítólag november 2-án tartanak. Hála, a legbensőbb hála a baráti hírekért. Nagyon sokat tanultam belőlük. – Mielőtt ezt lepecsételem és elküldöm, a vörös tintával leöntött füzetből ki akarom írni, amit ott a jambusról mondanak. Nagyon vártam, hogy a kezembe kerüljön, mivel e hónapban írtam meg jambusokban az én jambusaim apológiáját egy episztolában Berzsenyinek, a költőnek. – Engedje meg, hogy megmondjam, mit gondolok erről.

Az első jambusok egyszerű jambusok voltak

1 2 3 4 5 6^*

 ∪ – | ∪ – | ∪|| – | ∪ – | ∪ – | ∪ ∪ | Ezek a láncok elviselhetetlennek tűntek a költőknek, ezeket spondeusokkal váltották fel, de csak páratlan helyen (mégpedig az 1. 3. és 5. lábban).

Horatius megfeddi Plautust és más komikusokat, hogy megengedték a spondeusokat a 2., 4. és hatodik verslábban is. De a jambikus verslábat szabad daktilusokkal és anapestusokkal, proceleuzmatonokkal helyettesíteni, Horatius véleménye és példája szerint, ha a jambus páratlan helyen állna, és páros helyen tribrachusi verslábakkal. Én nem így gondolom. Úgy vélem, hogy a rövid és a hosszú verslábak kellemes váltakozásában fejeződik ki a vers szépsége a fül számára. – Az a vers sokkal kellemesebben cseng, amelyben legalább két jambikus versláb váltakozik 3 spondeusival. Ezek állhatnak ott, ahol akarnak. – A fül a csiklandozást mindig legvégül kívánja a rímes verseinkben – inkább egészen hátul, –, mint az a vers, amelyben jambusok, spondeusok, daktilusok, anapestusok és a tribrachusi és proceleuzmatikus verslábak fordulnak elő: hogy tehát

∪ – | – – | – – | ∪ – | ∪ ∪ |

 Szemér|mes bá|torsá|god ál|tal-el

 a fület egész bizonyosan jobban csiklandja, mint a horatiusi:

∪ ∪ – | ∪ ∪ ∪ | ∪ – | ∪ – | ∪∪ – | ∪∪

 pavidum | que leopo|rem et ad|venam | laqueo|gruem

A horatiusihoz hasonló vers nem tűnik egyébnek, mint egy elromlott óra zörgése, ami szünet nélkül, folyton üt.

Továbbmegyek, és azt mondom: Ha szabad a spondeusnak négyszer egymás után a daktilus helyén állnia a legszebb versekben, amelyeket hexameterben valaha kitaláltak, (mint: illi inter sese magna vi bracchia tollunt), úgy bizonyára szabad a jambusban is a jambusi verslábbal szemben; mert egy jambikus vers sokkal igénytelenebb, mint egy hexameter. – Tudom, hogy a művészet dolgában, a régiek nyomatékos szabályai, és Horatius intése ellen véteni, sok arcátlanságról és az érzékszervek tompaságáról tanúskodik. De ha a régiektől akarunk példákat, úgy azokat Phaedrusban keressük:

– – | – – | – – |– – |– – | ∪ –

Qui se | lauda|ri gau|dent ver|bis sub | dolis – und

Igno|tos fal | lit, no|tis est | deri|sui.

Éppolyan jól és még annál is jobban a gyalogos múzsa sugallataihoz tartoznak az episztolák, mint a fabulák. Csatolom Berzsenyihez írt episztolámat, ha lesz rá időm. – Ha akarja, recenzeálhatja a Wesselényihez írt episztolát. Csak arra kérem, színlelés nélkül, ne engedje túl hangossá válni a barátság szavát. Nemsokára ki akarom nyomtattatni a Berzsenyihez írt episztolámat. (De még szeretnék írni egy második episztolát, egy didaktikus tartalmút is. Már dolgozom rajta.) Ezeket, ezt a 3 episztolát egyszerre akarnám recenzeálva látni.

Nem sok hónappal ezelőtt azt a fogadalmat tettem Önnek, hogy a valót esküdtem. Erre most újból megesküszöm.

Október 27-én ünnepeltem 50-edjére ismétlődő születésnapomat. 1759. október 27-én születtem anyai nagyatyám, Bossányi Ferenc érsemlyéni házában, Bihar vármegyében, és az apám iránta érzett tisztelete jeléül kereszteltek Ferencnek. (Derék férfi volt; kálvinistának született, és bizonyosan nem minden kényszer nélkül lett fiatalon katolikus az anyja, Péchy Sophia és közeli rokona, Száraz personalis kelepcéi által. Szívében azonban a legbuzgóbb protestáns maradt és a legintoleránsabb antikatolikus, úgyhogy Mária Terézia alatt gyakran magasabb parancsra kellett a templomot látogatnia. Diétai társa volt igen méltó barátjának, Baranyi Gábornak, akinek több bátorsága volt nálánál ahhoz, hogy jóindulattal viseltessen a protestánsok, és elutasítóan a katolikusok iránt.) – Bárcsak még legalább 20 évet ígérhetnék magamnak, és egészséget és bátorságot! Azért, hogy végre létrehozzak valamit, ami méltó lenne a figyelemre! –

Ma értékes ajándékot kaptam az eperjesi Sennowitz Professzor úrtól: körülbelül 12 darab levelet az autográf-gyűjteményembe. – Egyet Basedowtól. Egy nagyon érdekes levelet Ráth Mátyástól, egy viharos órán írta a vallási ceremóniákról stb. Nagyon hosszú, és Fábry Istvánnak címezte. – Sennowitz végtelenül lekötelezett. – Egy levelet az általam oly nagyra becsült Riecketől, akkoriban Brünnben, most Stuttgartban vagy Tübingenben. –

A mai újság hozta a hírt az október 14-én Lichtenstein fejedelme és Champagny által aláírt békéről. A budai Jankovics ugyanezt írta meg nekem október 18-án Budáról. Eszerint Napóleon állítólag mindent visszaad nekünk, kivéve a partvidékeinket, a karloviczi főhadparancsnokságot, Karintia egy részét, a wielnickai sóbányát és Nyugat-Galíciát. 60 millió frankot fizetünk, és birodalmi szövetségre lépünk az alprotektori címmel. – Hogyis lehetne ez lehetséges!

Egy Veszprém vármegyei fiatal medikus látogatott meg a napokban. Tavaly beszéltem vele Marton József lakásában. – Bécset augusztus 19-én hagyta el, és júliusban jelen volt a wagrami csatánál. Sebészi szolgálatot végzett a francia táborban a mi sebesültjeink körül. Látta Napóleont a függőhídon leszállni a lováról, és keresztülmenni a melléig érő, megáradt vízen. Itt van, ami az elbeszéléséből eszembe jut, úgy, ahogy eszembe fog jutni. – Ahogyan a franciák Bécsbe jöttek, hozatták Mártont, hogy 1805 után újra ő fordítsa a magyar proklamációkat. Marais megkérdezte tőle, hogy nincs-e Bécsben egy bizonyos Batsányi, akinek ő volt a szomszédja 1795-ben és 1796-ban Kufsteinban. Azonnal hozatták Batsányit, és ő lett a tolmács. – 2.) Napóleon látogatást tett Zinzendorfnál, tisztelete jeléül, mert ez inkább le akart mondani a minisztériumban, mint a háborút támogatva szavazni. – 3) Napóleon nagyon elégedetlen volt a magyarokkal, mert eredménytelenül hagyták a kérvényét. Kevés tisztelettel említette őket a lengyelekhez írt proklamációjában; hevesen és ingerülten szólt ott Pálffy, Batthyány és Zichy ellen. – 4.) A pápa állítólag még mindig Napóleon legbensőbb barátja. A Collegium Cardinale miatt kellett aláírnia mindent, amit aláírt. Titkos játékot játszott Napóleonnal, és azt akarta, hogy vigyék Avignonba. A bíborosok most szétszóródtak, és remélhetőleg visszatér Rómába. – 5.) Mariazellben megrongálták a Csodatévő képét. Olyan dolgokat mesélnek, ami csak koholt lehet. triviálisan cseng. A kolostori atyák egyikének, aki állítólag a csodás jelenséget előidézte, most nyilvánosan meg kellett ismételnie azt, és bocsánatot kellett kérnie. – 6.) Massena hercegnek ígérték Ausztriát a nagyhercegi címmel, és Eugéne-t rendelték Magyarország királyává. – 7.) Colloredo felszentelt prímást behívták, a Salzburgból magával hozott kegyes alapítványok stb. stb. miatt. – 8.) Sok a magyar dezertőr a francia táborban és szolgálatban; ezek több bosszúságot okoztak, mint maga az ellenség. – 9.) A nőfenyítések stb. szándékosan terjesztett gaztettek. – 10.) Somogyival szörnyen bántak, nem másként (Szombathely püspöke), és Rosos (veszprémi püspök) ijedtségében szörnyethalt. Egy magyar dezertőr vezette hozzá a társait. – 11.) Decsyt és Pánczélt elüldözték a franciák, és tudatlannak nyilvánították. Pánczélnál állítólag nem volt több 3 térképnél és egyáltalán nem volt nála újságlexikon. Három örömlányt tartott ki, és naponta megivott pár kulacs bort. – 12.) Festetics Györgyöt nagy tisztelet övezte Georgikonja miatt stb. – *

Iszonyatos éven mentem keresztül, kevés lett a gyümölcs, kevés a széna, és az egyik szőlőskertben (az újhelyiben, amit 3 nagy szőlőskertből alakítottunk ki eggyé, ahol 100 hordóm is lehet) semmi több, mint egy hordó és 40 fél, a regmecziben szintén nem egész másfél hordó. Újhelyen most 40 f-ért árulják darabját. Ez drágulást fog hozni. −

*Kiegészítés.

13.) Napóleon 18 professzorral veszi magát körül, akik előadásokat tartanak neki tudományaikból. – 14.) Sok tudós jött Bécsbe. A kémikus Chaptal és a metafizikus Schelling is ott van.

Szemere Pál azt írja, hogy Schlegel, aki az indiánok nyelvéről írt, magyar nyelvből vesz leckéket Horvát Istvántól, az országbíró titkárától. Ez a Horvát az úgynevezett Boldogréti Víg László. Révai Miklósnak az országbíró Őexcellenciájához írt egyik leveléből tudom ezt, ahol arra kéri őt, hogy Horvátot adja hozzá adjunktusnak, és majdan tegye meg utódjául a magyar nyelv professzorátusában. A levelet 1807. március 17-én írta.