HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1808. május 31.

Széphalom, 1808. május 31-én.
Professzor Uram,
tiszteletreméltó, drága Barátom!
Művemet kinyomtatták
Bécsben Hummelnél. Az ív 500 példányra
25 f.

Nem sokkal azután adtam tovább a katalógusát Kézy Mózes úrnak, hogy azt megkaptam Öntől, és a termékenységi gyógycseppek is már Kassán vannak, baráti ajándékként Önnek. Ha egyáltalán hatásosak, úgy azt kívánom, hogy Önnél hassanak, nem csak azért, hogy belekóstolhasson az úgy vágyott apai örömökbe, hanem azért is, hogy hazánk olyan fiakat kapjon, akik szellemben és testben az Ön gyermekei. Bárcsak Önnél is azok lennének a gátló körülmények, amelyeket e cseppek másoknál oly szerencsésen elhárítottak! Nem vagyok apologétája apósom találmányainak, különösen ebben az esetben, amelyből egy csepp sem érintette ajkaimat, de biztosítom Önt, hogy a környéken van néhány család, akik abban a hitben élnek, hogy ez a szer segítette őket apai örömökhöz. Nikolai Utazásai VI. részének 547. oldaláról tudható meg az, hogy az efféle zavar esetén Szent Cajetan segíthet. Hozzáteszi: „Mi eretnekek ilyen esetekben nem várunk segítséget a szent előtti fohászkodástól, hanem természetes szerekre hagyatkozunk.” – így Nicolai. Én efféle segítséget még ettől a tinktúrától sem várok. 1804. november 11-én még férj voltam, és augusztus 8-án már apa. Büszke voltam, hogy mindez ilyen sebtében történt, és a Kedvesemre, a számomra még mindig felejthetetlen Phigie-re igazi fejedelmi zsákmányként tekintettem. Az anyja keble táplálta, és aztán eltelt egy év, és már nem voltam többé apa. De 1807. december 4-én az Ég egy második leányt adott nekem, aki egészen elhunyt szép nővére képmása. Aki megpillantja, mind ezt mondja, anélkül, hogy mi ébresztenénk benne a gondolatot. Ön ismeri az atyai örömöket, anélkül, hogy valaha már ízlelte volna azokat. Nincs édesebb az egész természetben. Bocsássa meg nekem tehát gyengeségemet, hogy erről áradozom. – Báró Prónay László Őexcellenciája nemrégiben elküldte nekem portréit rézmetszetben. Az egyik fél fólió, a másik nyolcadrét nagyságú. Amikor megkaptam a tekercset, asszonykámhoz és a szép gyermekhez futottam vele, hogy a képet megmutassam az anyának. A gyermek felült, elkapta a lapot, és abban a pillanatban a szájába gyömöszölte. Accepto augurium [ʼElfogadom a jósjeletʼ], kiáltottam fel, mint egykoron Paulus Aemelius. Szerfelett boldoggá tesz, ha ez a jele annak, hogy a gyermek oly férfiak iránt fog rajongani, mint Prónay László, vonatkozzon ez a művészetre. Nem arra vágyom, hogy kis Eugéniám valaha tudós nőszemélyként tündököljön: de azt kívánom, hogy művelődjön a szelleme, és hogy érzékeny legyen minden szellemire, nemesre. – – Az ebédemből jövök, és átolvasom, amit írtam. Nos, segítse Önt Szent Cajetan, Török gróf, és Nicolai természetes szerei. A háromból én a Nicolai nevű szentet választanám védőszentemnek.
___________________________________

Bizonyára tudja, hogy egy magyar hazafi (így nevezi magát) 100 dukátos díjat hirdetett a magyar nyelvre vonatkozó jutalomkérdése megválaszolására Cotta Allgemeine Zeitungjában. Az egyik legtiszteltebb magyar hazafi felkért, hogy próbáljak szerencsét. –
Még sosem léptem be a cirkuszba, és az volt a szándékom, hogy soha nem is fogok oda belépni. De nem tudtam visszautasítani Prónay Lászlót, akit oly határtalanul tisztelek, akit kezdettől fogva a lutheránusok Vay Józsefének szoktam nevezni. Körülbelül 10 napja, hogy ezen a munkán dolgozom. A kis értekezést magyarul írom, és mivel csak németül, latinul vagy franciául szabad beküldeni, és tudom, mily kevéssé latin, mily kevéssé francia, amit mi általában latinul és franciául megfogalmazunk, ezért aztán azt akarom német értekezésem címlapjára írni, hogy a szerző magyar szövegéből saját kezűleg németre fordítva. – Bárcsak közelebb lenne Igló Széphalomhoz, hogy át tudná nézni értekezésemet, és kiegyengetné annak egyenetlenségeit! Ezért Nitsch urat fogom erre megkérni. – Hogy megkoronáznak-e vagy nem, az nekem nem sokat számít, noha egyetlen szemponttól vezérelve – egytől, ami miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznem –, nagyon óhajtanám, hogy úgy legyen. Elég, hogy teljesítem Prónay parancsát, elég, hogy látható bizonyítékát adtam a vallásosságig menő hódolatomnak és tettem valami jót.
Nem tudom, némelyek hogyan csinálják, hogy oly rövid idő alatt oly sokat képesek írni. Látnia kellene, mily sokat dolgozom mily kevésen. Ez a csekélység, ez az elcsépelt téma oly sok írásra késztet, hogy akárcsak Schiller, a nappalt éjjelé, s az éjt nappallá változtatom, ceruzát tartok a párnám alatt, s papírt, hogy néhány ötletet éjjel is feljegyezhessek. [„]Hegy vajudik [...] [”]–
Rosszindulattal hárították el azt a tákolmányt a bajor király által dicsért mű második részével. Nem tudom, hogy vajon Bécsben elnézően tekintenek-e a hasonló dolgokra. Úgy hiszem, a kormányunk előtt nem titok, hogy ki szerzi és támogaja az ilyen írásokat. Tetten érhető kellene, hogy legyen, hiszen oly nagy a különbség a két dolog között, amit a szerző és amit a továbbadó tud. – Világosságtól írtózó korunk mindazokat, akik írnak veszélyesnek tartja, vagy olyanoknak, akik veszélyessé válhatnak; s az emberek egyetértenek abban, hogy a legszabadabb lény túlságosan szabad szárnyalását korlátozni, bénítani kell. Isten óvja Önt attól, hogy gátolják.
Ajánljon engem Berzeviczy úr szíves emlékezetébe. Mondja meg neki, hogy Rhédey már Kegyelmes Úr lett. Az erre vonatkozó esküt június 9-én a legünnepélyesebb szertartás keretében fogja letenni. Ha ez így folytatódik, úgy Nagyvárad idolja nemsokára a megszámlálhatatlan kegyelmesi cím koldusa lesz, mert már nyakig benne van. Tegnap mesélték, hogy ő maga jelentette be Őfelségének, hogy 14 napon belül készen lesz a jelentéssel, és hogy dicsőítette Budaházy főszolgabírónak, egyik kiváló, érdemes emberének szorgalmát. Fivérem már háromszor lemondott: de Rhédey senkitől sem fogad el lemondást. Sérti a büszkeségét, hogy hogy úgy tűnik, valaki szégyenkezik alatta szolgálni. Ha én mondanék le, kérleléssel sem tudnának rábírni arra, hogy maradjak.
Megvan valakinek a Szepességben Napóleon életnagyságú képe Rados metszésében? A lap 36 f-ba került, most talán 70 f. Ez a legjobb, amit kapni lehet, és a létezők közt a leginkább eltalált. Nekem megvan. Napóleon ezen az egyenruhájában van, a malmaisoni kertben, úgyhogy a lapról nem pusztán Napóleon arcát, kalapját, kiskabátját, mellényét, nadrágjait és csizmáit, nem csupán a szokásos tartását, de a zsabóját és a hely látképét is meg lehet ismerni. Most kapom meg császárnőnk képét (3 f), Szent Jeromosét és Joseph Bonaparteét (16 f). Igyekezzék megszerezni ezt a képet a Szepességbe. Bécsben kapható. Nekem is onnan van meg. –